Damon naplója, 1. rész:
Fáradt voltam. Teljesen berúgtam tegnap este és alig emlékszem valamire..az álmomon kívül. Elenával voltam. Az a szenvedély és vadság ami benne volt…teljesen beindított. Vérre van szükségem hogy lenyugodjak. Egy Olivia nevű lányt csapoltam meg már 3xra. Lehet hogy vámpírrá változtatom. A szerelem pokollá tudja változtatni egy vámpír életét, higgyetek nekem. az érzéseid 100...0x erősebbek lesznek. 1000x jobban szeretsz, szenvedsz. És ha ez nem lenne elég, Elena Katherine hasonmása és akármennyire is akartam elfelejteni azt a hárpiát Elena miatt nem sikerül. Kötelességemnek érzem, hogy megvédjem. De mivel nem akarok egy olyan nyuszi-muszi vámpír lenni, mint a jó Stefan, ezért maradok az a tipikus rosszfiú aki nem tudja eldönteni melyik oldalon van. Én csak Elenának akarok jót..de önző módon magaménak szeretném tudni. Nem szeretném újra végig nézni, ahogy a testvérem lecsapja a kezemről. Többé nem. Fáj az igazság, de mai napig nem tudtam elfelejteni Katherine iránt érzett szerelmemet. És most itt ülök a szobámba és írom a naplómat, ami elég irónikus, mivel mindig Stefant piszkálom, hogy milyen baromság leírni az emlékeket. De így sokkal könnyebben elfogadni az örökkévaló életet. Az emberek mindent megadnának ezért a hatalomért, de én már ezerszer megbántam. Nincs olyan, hogy öregedés és 70 éven belül minden szerettem meghal. Ezért nem engedhetem magamnak, hogy valakit szeressek. Belegondoltál már abba, hogy ha halhatatlan vagy akkor mi az első dolog ami eszedbe jut? Körbeutazni a világot? Elmenni Párizsba, Rómába, Chicagoba? És ha ez megtörtént? A szeretteid már meghaltak vagy egy másik vámpír megölte őket. Azután mit csinálsz? A napjaid abból fognak állni, hogy embereket ölsz a túlélésért. Az elején undorodsz magadtól, aztán idővel meg tanulod kezelni ezeket a dolgokat. Mindig keresel valakit akit szerethetsz..de idővel ott kell hagynod, hogy ne tűnjön fel neki, hogy semmit sem öregedsz. Korlátlan fiatalság? Mit sem ér, ha az nem lehet veled, akit szeretsz… Katherine ugyan él, miket beszélek,hiszen ő vámpír. De mindig is egy kétszínű szuka volt. De mindig tudta mi kell egy férfinak. És ez volt olyan őrjítő benne. Na, most, hogy így megvolt a lelkizés, itt az ideje zuhanyozni.
Taio Cruztól a Hangovert hallgattam tusolás közbe, mikor csörgött a telefonom, ami persze kint volt a nappaliban. Lusta voltam törölközőt venni magamra, szóval meztelenül vizesen, habosan végig mentem a lakásban és ahogy a nagykönyvben meg van írva Elena jelent meg. Szegény olyan megszeppent volt. Nem hinném, hogy látott már valaha ekkora…
- Elena! – mondom hatalmas mosollyal arcomon.
- Damon…Istenit! Vegyél már fel valamit!
- Jajj, ne pirulj. Tudom, hogy Stefané meg sem közelíti az enyémet- mekkora bunkó vagyok, de élvezem
- Menj a picsába, Damon! Tessék – dobta oda a kanapéról a takarót. Magamra tekertem. De mikor odajött akkorát lekevert, hogy beleszédültem. Van erő benne.
- Inkább tekintünk el ettől az…incidenstől, és mondd hogy miért jöttél.
- Bonniról van szó.
- Ó remek. Most már Bonniera is vigyáznom kell? Mi történt?
- Azt mondta valami nincs rendbe az erejével.
- És ez ezért érdekel engem mert..?
- Nézd Damon. Bonnie az egyik legjobb barátnőm. Veszélyben van. Valami nincs rendben s ki kell derítenünk, hogy mi az.
Damon naplója, 2.rész:
Miután megmentettük Bonniet, iszonyú hőség lepte el a várost. Elena, Stefan, Bonnie, Alaric, Caroline és én átmentünk a szomszéd városba fürdeni egyet. Úgy érzem, ez remek nap lesz. 10 körül kb oda is értünk. Nem voltak sokan. Amíg a lányok átöltöztek mi fiúk kerestünk egy árnyékos helyet (megjegyzem nehéz volt megállni, hogy ne a gatyámban lévő 2. agyam irányítson egyenese...
n az éppen vetkőző lányok felé…). Na szóval éppen próbáltam nem koncentrálni annyira a csajokra, mikor Alaric megszólalt.
- Stefan hova tűnt?
- Az előbb még itt…Ó a rohadt életbe…
Marha jó érzés, mikor a tesód épp meghiúsítja a terved. Hogy értsd mire gondolok: Stefan lemaradt tőlünk mondván, hogy látott egy árnyékos helyet megy és megnézi. Nekünk eszünkbe se jutott hogy a csajokhoz megy. Csessze meg…én akartam ezt csinálni. Habár jó volt nézni ahogy Caroline és Bonnie lekever neki két oldalról egy pofont, amíg Elena gyomorszájon rúgta. Alariccel dőltünk a röhögéstől. Kicsit újra embernek érezhetem magam.
Na szóval ott vagyunk most, hogy mindenki bent van a vízbe Stefan kivételével. A csajokat egyfolytában a vízbe dobtunk Rickel.
- Damon, állj már le – Elena csodálatos hangja teljesen beindított. Türtőztetnem kellett magam, hogy nehogy valami ostobaságot csináljak. De hát ember, ott volt mellettem álmaim nője bikiniben. Nincs pasi aki nem indulna be ettől.
- Jajj Elena, ne legyél már ennyire nyuszi-muszi. Csak játszunk. Kikapcsolódunk. Bonnie, minden okés veled nem? Caroline, te sem vagy veszélyben nem igaz? Az egyetlen ’veszély’ itt talán az a vizisikló amelyik épp most úszik el a lábad között – ember! Látnod kellett volna Caroline arcát. Nagyon vicces volt. Szerintem jobban fél egy vizisiklótól, mint egy falka vérfarkastól.
A nap további részében hol kint voltunk a parton, hol bent a vízben. Este felé Elena jött oda hozzám.
- Damon…sétálunk egyet? – tökéletes időzítés. Épp naplemente van.
- Persze – elindultunk a móló felé. A többiek elindultak haza ( habár Stefan nem nézte jó szemmel, hogy Elenával vagyok) – Szóval..miért hívtál el sétálni?
- Köszönöm ezt a mai napot Damon. Nagyon jól éreztem magam.
- Szívesen.
- Hogy hálálhatnám meg? – szeme tűzben égett és egyre közelebb jött.
- Lenne pár ötletem – szemünk felcsillant, ajkai egyre közeledtek.
- Damon… - pár centi már csak – valamit el kell mondanom. Lehet, hogy nagy tapló vagy néha, és bunkó, de helyén van a szíved.
- Elena én…
Nem tudtam befejezni, mert felébredtem. De nem akármilyen helyzetben. Elena megcsókolt. Mikor átkaroltam és megcsókoltam megijedt, de folytatta.
- Damon! - Stefan kiáltása szakította meg a....
- Stefan hova tűnt?
- Az előbb még itt…Ó a rohadt életbe…
Marha jó érzés, mikor a tesód épp meghiúsítja a terved. Hogy értsd mire gondolok: Stefan lemaradt tőlünk mondván, hogy látott egy árnyékos helyet megy és megnézi. Nekünk eszünkbe se jutott hogy a csajokhoz megy. Csessze meg…én akartam ezt csinálni. Habár jó volt nézni ahogy Caroline és Bonnie lekever neki két oldalról egy pofont, amíg Elena gyomorszájon rúgta. Alariccel dőltünk a röhögéstől. Kicsit újra embernek érezhetem magam.
Na szóval ott vagyunk most, hogy mindenki bent van a vízbe Stefan kivételével. A csajokat egyfolytában a vízbe dobtunk Rickel.
- Damon, állj már le – Elena csodálatos hangja teljesen beindított. Türtőztetnem kellett magam, hogy nehogy valami ostobaságot csináljak. De hát ember, ott volt mellettem álmaim nője bikiniben. Nincs pasi aki nem indulna be ettől.
- Jajj Elena, ne legyél már ennyire nyuszi-muszi. Csak játszunk. Kikapcsolódunk. Bonnie, minden okés veled nem? Caroline, te sem vagy veszélyben nem igaz? Az egyetlen ’veszély’ itt talán az a vizisikló amelyik épp most úszik el a lábad között – ember! Látnod kellett volna Caroline arcát. Nagyon vicces volt. Szerintem jobban fél egy vizisiklótól, mint egy falka vérfarkastól.
A nap további részében hol kint voltunk a parton, hol bent a vízben. Este felé Elena jött oda hozzám.
- Damon…sétálunk egyet? – tökéletes időzítés. Épp naplemente van.
- Persze – elindultunk a móló felé. A többiek elindultak haza ( habár Stefan nem nézte jó szemmel, hogy Elenával vagyok) – Szóval..miért hívtál el sétálni?
- Köszönöm ezt a mai napot Damon. Nagyon jól éreztem magam.
- Szívesen.
- Hogy hálálhatnám meg? – szeme tűzben égett és egyre közelebb jött.
- Lenne pár ötletem – szemünk felcsillant, ajkai egyre közeledtek.
- Damon… - pár centi már csak – valamit el kell mondanom. Lehet, hogy nagy tapló vagy néha, és bunkó, de helyén van a szíved.
- Elena én…
Nem tudtam befejezni, mert felébredtem. De nem akármilyen helyzetben. Elena megcsókolt. Mikor átkaroltam és megcsókoltam megijedt, de folytatta.
- Damon! - Stefan kiáltása szakította meg a....
Damon naplója, 3.rész:
Elena csókjára ébredtem. Stefan meg üvöltött amint észrevette.
- Mi a jó büdös francot képzelsz magadról?
- Már mégis hogy érted? – most miért van kiakadva? nem én smároltam le Elenát, hanem ő engem.
- Nem tőled kérdeztem.
- What the fuck? – Elena csak ennyit kérdezett. Ez elég vicces volt, mivel Elena nem nagyon beszél így.
- Miért csókoltad meg? Engem szeretsz vagy nem?...
- Nagyon nagy tévedésben élsz Stefan. Igen, volt egy időszak mikor kedveltelek, de aztán megismertem Damont, és minden megváltozott.
- Csalódtam benned.
Én egész idő alatt úgy tekertem a fejem mint egy tenisz mérkőzésen. Annyira meglepődtem hogy még röhögni is elfelejtettem. Miután Stefan elment Elena felém fordult.
- Te meg csak kussolj most. Téged szeretlek és ajánlom, hogy te is engem mert én mindjárt megütök valakit ha nem – és megint lesmárolt de olyan hevesen, hogy hátradőltem. Hmm az a csók..
- Szeretlek Elena.
s
van egy érzésem, hogy itt még nincs vége. A szellemek egy nevet
suttogtak: „.Klaus” Ki lehet ez? Miért félek tőle oly nagyon? Rettegés
fut át rajtam ha újra és újra felelevenítem annak az éjszakának az
eseményeit. Mintha elvesztettem volna a fejemet, az öntudatomat. Ahogy
így írom a naplót, egy személy van a helységben. Valaki, akit eddig még
nem láttam, de rögtön tudtam ki az.Elena csókjára ébredtem. Stefan meg üvöltött amint észrevette.
- Mi a jó büdös francot képzelsz magadról?
- Már mégis hogy érted? – most miért van kiakadva? nem én smároltam le Elenát, hanem ő engem.
- Nem tőled kérdeztem.
- What the fuck? – Elena csak ennyit kérdezett. Ez elég vicces volt, mivel Elena nem nagyon beszél így.
- Miért csókoltad meg? Engem szeretsz vagy nem?...
- Nagyon nagy tévedésben élsz Stefan. Igen, volt egy időszak mikor kedveltelek, de aztán megismertem Damont, és minden megváltozott.
- Csalódtam benned.
Én egész idő alatt úgy tekertem a fejem mint egy tenisz mérkőzésen. Annyira meglepődtem hogy még röhögni is elfelejtettem. Miután Stefan elment Elena felém fordult.
- Te meg csak kussolj most. Téged szeretlek és ajánlom, hogy te is engem mert én mindjárt megütök valakit ha nem – és megint lesmárolt de olyan hevesen, hogy hátradőltem. Hmm az a csók..
- Szeretlek Elena.
Damon naplója, 4. rész:
Mióta elmondtuk Jennának és Jeremynek hogy összejöttünk Elenával, mintha én lennék a világ legrosszabb embere. ( Jó, oké most számítsuk le a rosszfiús stílusomat). De most úgy őszintén: mi rosszat tettem? Baj, hogy szeretem Elenát? Vagy talán az a baj, hogy nem Stefan vagyok? Hát persze hogy az a baj. Stefan egy szent vámpír aki mókus husin él és maga a megtestesült jóság,...
Mióta elmondtuk Jennának és Jeremynek hogy összejöttünk Elenával, mintha én lennék a világ legrosszabb embere. ( Jó, oké most számítsuk le a rosszfiús stílusomat). De most úgy őszintén: mi rosszat tettem? Baj, hogy szeretem Elenát? Vagy talán az a baj, hogy nem Stefan vagyok? Hát persze hogy az a baj. Stefan egy szent vámpír aki mókus husin él és maga a megtestesült jóság,...
aki küzd az emberi vér ellen. Esküszöm,úgy érzem mintha Stefan a
Twilightból lenne az a hogy is hívják…Edward. Borzalmas. Hát könyörgöm,
hova jutott ez a világ? A végén én vagyok az aki mindent megold,nem? A
francokat is. Már nagyon kezdem unni. De legalább Elena az enyém. Tegnap
megtalálta a naplóm és bele akart olvasni. Mondom ez egy vámpírnapló,
ebbe nem lehet csak úgy beleolvasni. Meg is büntettem érte *kaján
vigyor*. Hehehe! Most is őt várom. Suli után felnéz hozzám. Meg is jött.
- Damon! – ugrik a nyakamba.
- Hey-hey-hey, mi történt?
- Hiányoztál! – megcsókolt – Képzeld, a polgár ismeretek dogám 5ös lett.
- Wow! – most komolyan, ezért örül? – Csak ennyi? Azt hittem már, hogy nem is tudom mi történt.
- Most miért vagy ilyen? Megint naplót írtál?
- Gúnyolódsz, mi?! – nevettem el magam.
- Miért is ne? – elkezdett futni a szobám felé.
- Na megállj csak, Elena Gilbert, megbánod még, hogy egy vámpírral gúnyolódtál!
Egy pillanat alatt ott termettem előtte és megcsókoltam. Ő átkarolta a nyakamat és szorosan magához húzott. Nagyon régen voltam már ilyen boldog. De mégis ott motoszkált bennem egy kis gondolat ami nem hagyott nyugodni, ezért megszakítottam a csókunk és leültem az ágyra.
- Valami baj van?
- Nézd Elena…el kell fogadnod, hogy még bennem él Katherine emléke. Mivel kiköpött Katherine vagy, azért bennem van az, hogy megint úgy járok mint akkor – nem válaszolt. Ez egyre gyanúsabb nekem – Elena?
- Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen be lehet téged csapni Damon.
- Mi van???
- Hát nem vetted észre? Pedig elég egyértelmű volt szerintem a belépésem. Azt hittem, hogy már az elejétől tudod – fagyos nevetés töltötte be a szobámat.
- Kahterine! – mély gyűlölet és harag gyűlt össze bennem – Hol van Elena?
- Jó helyen van. De vajon mit szólnának hozzá a többiek, ha megtudnák, hogy nem tudsz vigyázni a hasonmásra?
- Ne játszadozz velem, Katherine!
- Te ne játszadozz velem, Damon! – hozzávágott a falhoz és gyomorszájon ütött – Itt most az én szabályaim szerint játszunk. Vagy azt teszed amit mondok, vagy nem garantálom a drága kis Gilbert épségét.
Sakk – matt. Egy-null Katherinnek. – Mit akarsz mit tegyek?
- Damon! – ugrik a nyakamba.
- Hey-hey-hey, mi történt?
- Hiányoztál! – megcsókolt – Képzeld, a polgár ismeretek dogám 5ös lett.
- Wow! – most komolyan, ezért örül? – Csak ennyi? Azt hittem már, hogy nem is tudom mi történt.
- Most miért vagy ilyen? Megint naplót írtál?
- Gúnyolódsz, mi?! – nevettem el magam.
- Miért is ne? – elkezdett futni a szobám felé.
- Na megállj csak, Elena Gilbert, megbánod még, hogy egy vámpírral gúnyolódtál!
Egy pillanat alatt ott termettem előtte és megcsókoltam. Ő átkarolta a nyakamat és szorosan magához húzott. Nagyon régen voltam már ilyen boldog. De mégis ott motoszkált bennem egy kis gondolat ami nem hagyott nyugodni, ezért megszakítottam a csókunk és leültem az ágyra.
- Valami baj van?
- Nézd Elena…el kell fogadnod, hogy még bennem él Katherine emléke. Mivel kiköpött Katherine vagy, azért bennem van az, hogy megint úgy járok mint akkor – nem válaszolt. Ez egyre gyanúsabb nekem – Elena?
- Nem hiszem el, hogy ilyen könnyen be lehet téged csapni Damon.
- Mi van???
- Hát nem vetted észre? Pedig elég egyértelmű volt szerintem a belépésem. Azt hittem, hogy már az elejétől tudod – fagyos nevetés töltötte be a szobámat.
- Kahterine! – mély gyűlölet és harag gyűlt össze bennem – Hol van Elena?
- Jó helyen van. De vajon mit szólnának hozzá a többiek, ha megtudnák, hogy nem tudsz vigyázni a hasonmásra?
- Ne játszadozz velem, Katherine!
- Te ne játszadozz velem, Damon! – hozzávágott a falhoz és gyomorszájon ütött – Itt most az én szabályaim szerint játszunk. Vagy azt teszed amit mondok, vagy nem garantálom a drága kis Gilbert épségét.
Sakk – matt. Egy-null Katherinnek. – Mit akarsz mit tegyek?
Damon naplója, 5.rész:
- Jó fiú! Most pedig intézz el nekem valamit. Öld meg Mason Lockwood-ot.
- Lockwood…miért ismerős nekem ez a név?
- Vérfarkas. És mint tudod, a vérfarkas harapás halálos egy vámpírra nézve. Az erdőben a Lockwood-pincében megtalálod. De csak úgy megsúgom, ma van telihold. Van 4 órád, hogy megöld mielőtt feljön a hold.
- És Elenával mi lesz?
- Egy ha...
- Jó fiú! Most pedig intézz el nekem valamit. Öld meg Mason Lockwood-ot.
- Lockwood…miért ismerős nekem ez a név?
- Vérfarkas. És mint tudod, a vérfarkas harapás halálos egy vámpírra nézve. Az erdőben a Lockwood-pincében megtalálod. De csak úgy megsúgom, ma van telihold. Van 4 órád, hogy megöld mielőtt feljön a hold.
- És Elenával mi lesz?
- Egy ha...
ja szála sem fog letörni, ha elvégzed amit mondtam.
- Miért nem te magad végzel vele?
- Tik-tak. Ketyeg az óra Damon.
- Fenébe!
Amilyen gyorsan csak tudtam odamentem a pincéhez. Hallottam a lánc csörömpöléseket, szóval tudtam, hogy Mason ott van. Lementem. Lockwood épp befejezte a saját maga leláncolását és ott ült a cella közepén.
- Milyen ironikus. A bárány betévedt a farkas barlangjába. Vagy inkább mondjam azt, hogy a vámpír? Épp jókor jöttél ha meg akarsz halni, Damon.
- Hagyjuk már ezt, Mason. Mindketten tudjuk miért vagyok itt. Essünk túl rajta.
- Az átváltozás megkezdődött. Már semmit nem ÁHH..
A láncok megfeszültek Mason csontjai töredezni kezdtek. Remek. Most addig itt dekkolok míg át nem változik. És ha már itt tartunk, elég veszélyes mutatvány lesz, mivel egy vérfarkassal sem volt még dolgom. Szép volt Damon, gratulálok. 3 óra telt el. Mason immár farkas. Ugyan a láncok lefogják, de nem sokáig. Valamit tennem kell. Kifutottam az erdőbe és kerestem valamit amivel átszúrhatom. Találtam is egy fát, aminek az egyik ága tökéletes erre a célra. Visszatértem, de Mason már nem volt ott.
- A fenébe! – mondtam – Kutyuli, gyere a gazdihoz! – kiabáltam. A vámpírok egyik legnagyobb ellenségét próbálom felhergelni.
Morgást hallottam a bejárat felől. Azonnal ott termettem, de Mason rám vetette magát, a ’fegyverem’ kiesett a kezemből. Lássuk a helyzetet: én a földön,egy átváltozott vérfarkas nyála csöpög az arcomba, és a karóm pedig 3 centire van tőlem. Ha el tudnám érni…csak még egy kicsit…hadd nyújtózkodjak. Mason támadott.
- Miért nem te magad végzel vele?
- Tik-tak. Ketyeg az óra Damon.
- Fenébe!
Amilyen gyorsan csak tudtam odamentem a pincéhez. Hallottam a lánc csörömpöléseket, szóval tudtam, hogy Mason ott van. Lementem. Lockwood épp befejezte a saját maga leláncolását és ott ült a cella közepén.
- Milyen ironikus. A bárány betévedt a farkas barlangjába. Vagy inkább mondjam azt, hogy a vámpír? Épp jókor jöttél ha meg akarsz halni, Damon.
- Hagyjuk már ezt, Mason. Mindketten tudjuk miért vagyok itt. Essünk túl rajta.
- Az átváltozás megkezdődött. Már semmit nem ÁHH..
A láncok megfeszültek Mason csontjai töredezni kezdtek. Remek. Most addig itt dekkolok míg át nem változik. És ha már itt tartunk, elég veszélyes mutatvány lesz, mivel egy vérfarkassal sem volt még dolgom. Szép volt Damon, gratulálok. 3 óra telt el. Mason immár farkas. Ugyan a láncok lefogják, de nem sokáig. Valamit tennem kell. Kifutottam az erdőbe és kerestem valamit amivel átszúrhatom. Találtam is egy fát, aminek az egyik ága tökéletes erre a célra. Visszatértem, de Mason már nem volt ott.
- A fenébe! – mondtam – Kutyuli, gyere a gazdihoz! – kiabáltam. A vámpírok egyik legnagyobb ellenségét próbálom felhergelni.
Morgást hallottam a bejárat felől. Azonnal ott termettem, de Mason rám vetette magát, a ’fegyverem’ kiesett a kezemből. Lássuk a helyzetet: én a földön,egy átváltozott vérfarkas nyála csöpög az arcomba, és a karóm pedig 3 centire van tőlem. Ha el tudnám érni…csak még egy kicsit…hadd nyújtózkodjak. Mason támadott.
Damon naplója 6. rész:
Mielőtt még azok a fogak belém mélyedtek volna, valaki leszedte rólam azt a dögöt (bocs, Mason).
- Elena? Mit a francot keresel itt? Katherine megmondta, hogy addig nem enged el, amíg el nem végeztem a melót!
Elena nem volt önmaga. Egyáltalán biztos, ho...
Mielőtt még azok a fogak belém mélyedtek volna, valaki leszedte rólam azt a dögöt (bocs, Mason).
- Elena? Mit a francot keresel itt? Katherine megmondta, hogy addig nem enged el, amíg el nem végeztem a melót!
Elena nem volt önmaga. Egyáltalán biztos, ho...
gy ő Elena és nem Katherine szórakozik?
- Na mi van Damon? A nagy Damon Salvatore-t leterítette egy nyamvadt vérfarkas? Hah, nevetnem kell .
- Elena, mi ütött beléd? Csak nem…KATHERINE!!!!! – az a szemét ribanc átváltoztatta Elenát. Esküszöm ha meglátom én széttépem és elégetem a maradványait. Ezt nem ússza meg ennyivel.
- Jajj ne legyél már ennyire dühös. Csak egy kicsit szórakozom. Annyira más a világ. Minden sokkal jobb. Az érzéseim és az érzékszerveim 1000-szer erősebbek és élesebbek. És van valami, ami fojtogatóan hívogat és csábít Damon. A vér. De ezt te már csak tudod, mivel már elég régóta vagy vámpír. Ki volt az első akit megöltél? Rokon? Barát? Szerető? Vajon kié legyen az a megtiszteltetés, hogy vámpírlétem első áldozata legyen? Talán Jenna? Vagy Jeremy? Hmm…annyi a kínálkozó lehetőség, hogy nem is tudok dönteni.
Vérfagyasztó volt a hangja. Nem ismertem rá. Jó persze, mikor átváltoztam utána az én viselkedésem is megváltozott. De nem ennyire. Valamit tennem kell. Muszáj! De miért pont Elena? Miért őt? Változtatta volna inkább át Jennát vagy Jeremyt. De ne Elenát. Ő olyan gyönyörű volt(nem mintha most nem lenne az), de most, hogy tiszta vér a szája és a szemei…azok a gyönyörű szemei amikért oda voltam most vérért kiabáltak. El kell vinnem őt innen. Most!
- Elena, gyere velem! Kérlek. Kapsz vért – remélem ezzel el tudom csalni őt hozzánk.
- Vért? Damon, nekem nem vér kell, hanem ember. Áldozat. Nem csupán egy mélyhűtőből előhúzott vértasak. Ha ezt felfogtad akkor hagyj békén!
- Sajnálom, nincs más választásom – életem legnehezebb döntését hoztam. Mivel ismeretem Elenát, hogy emberként milyen makacs volt, ezért tettem. A szívem belefájdult. De meg kellett tennem. Később hálás lesz érte. Egy könnyed mozdulattal kitörtem a nyakát, és elvittem a házamba, le a pincébe. Vasfűvel teli börtönszobába ültettem le, hogy minél kevesebb ereje legyen. Egy székhez kötöztem. Mikor kezdett újra éledni bezártam az ajtót és felmentem az emeletre. Legalább 2 üveg whiskey-t megittam
- Na mi van Damon? A nagy Damon Salvatore-t leterítette egy nyamvadt vérfarkas? Hah, nevetnem kell .
- Elena, mi ütött beléd? Csak nem…KATHERINE!!!!! – az a szemét ribanc átváltoztatta Elenát. Esküszöm ha meglátom én széttépem és elégetem a maradványait. Ezt nem ússza meg ennyivel.
- Jajj ne legyél már ennyire dühös. Csak egy kicsit szórakozom. Annyira más a világ. Minden sokkal jobb. Az érzéseim és az érzékszerveim 1000-szer erősebbek és élesebbek. És van valami, ami fojtogatóan hívogat és csábít Damon. A vér. De ezt te már csak tudod, mivel már elég régóta vagy vámpír. Ki volt az első akit megöltél? Rokon? Barát? Szerető? Vajon kié legyen az a megtiszteltetés, hogy vámpírlétem első áldozata legyen? Talán Jenna? Vagy Jeremy? Hmm…annyi a kínálkozó lehetőség, hogy nem is tudok dönteni.
Vérfagyasztó volt a hangja. Nem ismertem rá. Jó persze, mikor átváltoztam utána az én viselkedésem is megváltozott. De nem ennyire. Valamit tennem kell. Muszáj! De miért pont Elena? Miért őt? Változtatta volna inkább át Jennát vagy Jeremyt. De ne Elenát. Ő olyan gyönyörű volt(nem mintha most nem lenne az), de most, hogy tiszta vér a szája és a szemei…azok a gyönyörű szemei amikért oda voltam most vérért kiabáltak. El kell vinnem őt innen. Most!
- Elena, gyere velem! Kérlek. Kapsz vért – remélem ezzel el tudom csalni őt hozzánk.
- Vért? Damon, nekem nem vér kell, hanem ember. Áldozat. Nem csupán egy mélyhűtőből előhúzott vértasak. Ha ezt felfogtad akkor hagyj békén!
- Sajnálom, nincs más választásom – életem legnehezebb döntését hoztam. Mivel ismeretem Elenát, hogy emberként milyen makacs volt, ezért tettem. A szívem belefájdult. De meg kellett tennem. Később hálás lesz érte. Egy könnyed mozdulattal kitörtem a nyakát, és elvittem a házamba, le a pincébe. Vasfűvel teli börtönszobába ültettem le, hogy minél kevesebb ereje legyen. Egy székhez kötöztem. Mikor kezdett újra éledni bezártam az ajtót és felmentem az emeletre. Legalább 2 üveg whiskey-t megittam
Damon naplója, 7.rész:
- Hogy a picsába képzelted ezt? Csak így átváltoztatni? Tudatában vagy annak, mit is tettél valójában? Takarodj a házamból, még mielőtt valami olyasmit teszek amit megbánok – Katherine állított be hozzám, miután megittam az utolsó pohár whiskey-met. Amint megéreztem a jelenlétét, hasba döftem e...
- Hogy a picsába képzelted ezt? Csak így átváltoztatni? Tudatában vagy annak, mit is tettél valójában? Takarodj a házamból, még mielőtt valami olyasmit teszek amit megbánok – Katherine állított be hozzám, miután megittam az utolsó pohár whiskey-met. Amint megéreztem a jelenlétét, hasba döftem e...
gy
forró vassal, amit gondosan melegítettem a tűzben erre az esetre. A kis
szuka még védekezni sem tudott. Hatalmas megdöbbenésemre nem mondott
semmit. Csak egy könnycsepp csordult végig arcán. Nem hittem a
szememnek. Katherina Petrova könnyezik.
- Damon. Nem én tettem. Sage volt az. Itt van a városban.
- Jajj ugyan már Kat’ és azt várod, hogy higgyek is neked?
- Muszáj hinned nekem Damon. Kérlek!
- Emlékeztetnélek, hogy eddig akárhányszor hittem neked, mindig megjártam.
- Damon! Kérlek!
- Az istenit! De ha hazudsz, megöllek. Megértetted?
- Képes lennél megölni a szeretett nődet?
- Teszel egy próbát? - még mindig benne volt a forró vaspálca csak egy kicsit kellett volna megnyomnom és kettétöröm a gerincét. Ehelyett csak megforgattam.
- Oké,oké. Csak szedd már ki.
Útnak indultunk, hogy megkeressünk Sage-t, azt a nőt, aki megtanított arra, hogy először csábítsam el a nőket mielőtt iszom a vérükből. Az a nő egy pokolfajzat. A Grillben találtunk rá. Ugyanolyan gyönyörű volt mint emlékeztem. Olyan volt mint a tűz. Csábító, de mégis veszélyes. Miután , odamentünk hozzá, mondtuk neki, hogy jöjjön ki velünk. Kint, a raktár mögött álltunk.
- Damon, hát ismét találkozunk. Semmit sem változtál, habár az évek alatt sokkal dögösebb lettél.
- Ne játszd meg magad te arcátlan ribanc! Mit tettél Elenával?
- Azt, amit neked már réges –rég meg kellett volna tenned.
- Ahrggghh – vámpír fogaimat belemélyesztettem Sage vállába.
Katherine lefogta amíg kínoztam. Ha Katherine hasba döfése morbid volt, akkor ez horrorisztikus volt. Már már szadista. Vér lepte el a kis sikátort. A kegyelem döfés az volt mikor kitéptem a torkát és átdöftem a szívét karóval.
- Damon… - Katherine hangja távoli volt. Mást sem akartam, csak ölni. Ismét eluralkodott rajtam a ragadozó.
- Damon. Nem én tettem. Sage volt az. Itt van a városban.
- Jajj ugyan már Kat’ és azt várod, hogy higgyek is neked?
- Muszáj hinned nekem Damon. Kérlek!
- Emlékeztetnélek, hogy eddig akárhányszor hittem neked, mindig megjártam.
- Damon! Kérlek!
- Az istenit! De ha hazudsz, megöllek. Megértetted?
- Képes lennél megölni a szeretett nődet?
- Teszel egy próbát? - még mindig benne volt a forró vaspálca csak egy kicsit kellett volna megnyomnom és kettétöröm a gerincét. Ehelyett csak megforgattam.
- Oké,oké. Csak szedd már ki.
Útnak indultunk, hogy megkeressünk Sage-t, azt a nőt, aki megtanított arra, hogy először csábítsam el a nőket mielőtt iszom a vérükből. Az a nő egy pokolfajzat. A Grillben találtunk rá. Ugyanolyan gyönyörű volt mint emlékeztem. Olyan volt mint a tűz. Csábító, de mégis veszélyes. Miután , odamentünk hozzá, mondtuk neki, hogy jöjjön ki velünk. Kint, a raktár mögött álltunk.
- Damon, hát ismét találkozunk. Semmit sem változtál, habár az évek alatt sokkal dögösebb lettél.
- Ne játszd meg magad te arcátlan ribanc! Mit tettél Elenával?
- Azt, amit neked már réges –rég meg kellett volna tenned.
- Ahrggghh – vámpír fogaimat belemélyesztettem Sage vállába.
Katherine lefogta amíg kínoztam. Ha Katherine hasba döfése morbid volt, akkor ez horrorisztikus volt. Már már szadista. Vér lepte el a kis sikátort. A kegyelem döfés az volt mikor kitéptem a torkát és átdöftem a szívét karóval.
- Damon… - Katherine hangja távoli volt. Mást sem akartam, csak ölni. Ismét eluralkodott rajtam a ragadozó.
Damon naplója, 8.rész:
Vér. Pusztítás. Még több vér. Mást nem akarok, csak ölni. Ölni és inni. Az elmém teljesen elborult. Végtelen éhség gyötört. Volt már veled olyan, hogy egész nap nem ettél semmit és este meghaltál volna egy darab kenyérért? Nos, gondolj bele, hogy minden percben ilyen éhség gyötör és ahány embert látsz mindegyiket ételnek látod. A nyakán lévő é...
Vér. Pusztítás. Még több vér. Mást nem akarok, csak ölni. Ölni és inni. Az elmém teljesen elborult. Végtelen éhség gyötört. Volt már veled olyan, hogy egész nap nem ettél semmit és este meghaltál volna egy darab kenyérért? Nos, gondolj bele, hogy minden percben ilyen éhség gyötör és ahány embert látsz mindegyiket ételnek látod. A nyakán lévő é...
r
pulzálása…hívogató, csábító. „Damon..” Katherine hangját hallottam.
Olyan távolinak tűnt. Mégis volt a hangjában valami, amire felfigyeltem.
Félelem.
- Katherine.
- Mi történt veled Damon?
- Segíts!
- Hogyan? Mit?
- Éhes vagyok. Másra sem tudok gondolni, mint a vérre. Adj vért! Segíts…
- Oda akarsz kerülni, ahol most Elena van? Mert jó úton jársz.
- Én…én csak véget akarok vetni ennek az éhségnek.
- Akkor harcolj ellene.
Ezek után hazamentünk. Stefan fogadott minket. Nem örült, hogy lát minket. Főleg nem együtt. Miután megittam 4 tasak vért, már kezdtem jobban lenni. Azt hiszem, ez csak egy átmeneti dolog volt. Többé nem nyelek le egy korty vámpír vért sem. Miután rendbe jöttem, Katherine félrehívott.
- Hogy vagy?
- Túléltem.
- Damon, ne hülyéskedj! Komolyan kérdeztem.
- Én meg komolyan mondtam. Most az első és legfontosabb feladatunk, hogy Elenával mit kezdjünk.
- Mi lenne, ha most kivételesen nem Elenát helyeznéd előtérbe? Mi lenne ha egy kicsit magaddal is törődnél?
- Mi lenne, ha elmennél innen? Amit kellett segítettél.
Miután elment maradt elég időm átgondolni a dolgokat. Mi történt velem? Lementem meglátogatni Elenát. Beesett arca volt. Lassan, óvatosan odatartottam a szájához egy vértasakot. Úgy kapott rá, mint sas a nyúlra. Összetört a szívem, hogy így kell látnom. Amint megitta, mintha kezdett volna észhez térni. Szemfogai visszahúzódtak, bőre kisimult.
- Itt vannak! – szólalt meg reszkető hangon.
- Katherine.
- Mi történt veled Damon?
- Segíts!
- Hogyan? Mit?
- Éhes vagyok. Másra sem tudok gondolni, mint a vérre. Adj vért! Segíts…
- Oda akarsz kerülni, ahol most Elena van? Mert jó úton jársz.
- Én…én csak véget akarok vetni ennek az éhségnek.
- Akkor harcolj ellene.
Ezek után hazamentünk. Stefan fogadott minket. Nem örült, hogy lát minket. Főleg nem együtt. Miután megittam 4 tasak vért, már kezdtem jobban lenni. Azt hiszem, ez csak egy átmeneti dolog volt. Többé nem nyelek le egy korty vámpír vért sem. Miután rendbe jöttem, Katherine félrehívott.
- Hogy vagy?
- Túléltem.
- Damon, ne hülyéskedj! Komolyan kérdeztem.
- Én meg komolyan mondtam. Most az első és legfontosabb feladatunk, hogy Elenával mit kezdjünk.
- Mi lenne, ha most kivételesen nem Elenát helyeznéd előtérbe? Mi lenne ha egy kicsit magaddal is törődnél?
- Mi lenne, ha elmennél innen? Amit kellett segítettél.
Miután elment maradt elég időm átgondolni a dolgokat. Mi történt velem? Lementem meglátogatni Elenát. Beesett arca volt. Lassan, óvatosan odatartottam a szájához egy vértasakot. Úgy kapott rá, mint sas a nyúlra. Összetört a szívem, hogy így kell látnom. Amint megitta, mintha kezdett volna észhez térni. Szemfogai visszahúzódtak, bőre kisimult.
- Itt vannak! – szólalt meg reszkető hangon.
Damon naplója, 9.rész:
- Itt vannak! – Elena szavait alig hallottam a rettegéstől.
- Kik vannak itt? – valami nagy baj van. Gyorsan kiszedtem a székből, és felvittem az emeletre.
- Mindenhol ott vannak. Te nem látod? Valami borzalmas dolog van készülőben. Nyüzsögnek, valamit mondani akarnak, de nem értem. Damon, ments ki innen. Küld el őket...Tűnjetek el innen! Hagyjatok bék...
- Itt vannak! – Elena szavait alig hallottam a rettegéstől.
- Kik vannak itt? – valami nagy baj van. Gyorsan kiszedtem a székből, és felvittem az emeletre.
- Mindenhol ott vannak. Te nem látod? Valami borzalmas dolog van készülőben. Nyüzsögnek, valamit mondani akarnak, de nem értem. Damon, ments ki innen. Küld el őket...Tűnjetek el innen! Hagyjatok bék...
én – kiabált kétségbeesetten.
Segíteni akartam neki,ó, mennyire akartam neki segíteni, de nem tudtam miről vagy mikről beszél. Hadonászott a kezével, mintha el akarna hessegetni egy legyet. Pánik futott végig rajtam. Mit tehetnék? Elena elé vetettem magam és kiabálni kezdtem.
- Akármik is vagytok, akárhol is vagytok, Elenát hagyjátok békén! Hagyjátok el a házat, most azonnal! – az asztalon lévő poharak széttörtek.
- Áááá – Elena kiáltása egyre hangosabb lett.
- Tűnés a házamból!
Ablak törés jelezte, hogy vége. Csak tudnám minek. Elenára néztem. Verejtékezett és reszketett. Szemei kidülledtek, mintha nem tudná felfogni, hogy mi történik vele. Zavarodott arccal felém fordult letérdelt és megölelt. Szerintem még abban sem volt biztos, hogy én valós vagyok.
- Da..mon…láttad…őket…? – hangja rekedtes volt, alig hallható.
- Kiket, Elena?
- Hát őket…a szellemeket. Mindenütt ott voltak - hosszú szünet - Nem bántottak, de az a zsongás…Megőrültem volna?
- Dehogy is, Elena. Minden rendben lesz. Holnap első dolgunk lesz, hogy megkeressük Bonnie-t és megkérdezzük tőle, hogy mi történhetett, rendben? – néma bólintás volt a válasz- Akkor most szépen felmegyünk a szobámba, lezuhanyozunk és szépen alszunk és próbáljuk elfelejteni ezt az egész napot. Rendben?
- Mondd…tényleg…én..tényleg…
- Igen – nem kellett kimondania, hogy tudjam mire gondol. Nem akarta elhinni, hogy tényleg vámpír lett – De ezt is megbeszéljük holnap. Most gyere.
Segíteni akartam neki,ó, mennyire akartam neki segíteni, de nem tudtam miről vagy mikről beszél. Hadonászott a kezével, mintha el akarna hessegetni egy legyet. Pánik futott végig rajtam. Mit tehetnék? Elena elé vetettem magam és kiabálni kezdtem.
- Akármik is vagytok, akárhol is vagytok, Elenát hagyjátok békén! Hagyjátok el a házat, most azonnal! – az asztalon lévő poharak széttörtek.
- Áááá – Elena kiáltása egyre hangosabb lett.
- Tűnés a házamból!
Ablak törés jelezte, hogy vége. Csak tudnám minek. Elenára néztem. Verejtékezett és reszketett. Szemei kidülledtek, mintha nem tudná felfogni, hogy mi történik vele. Zavarodott arccal felém fordult letérdelt és megölelt. Szerintem még abban sem volt biztos, hogy én valós vagyok.
- Da..mon…láttad…őket…? – hangja rekedtes volt, alig hallható.
- Kiket, Elena?
- Hát őket…a szellemeket. Mindenütt ott voltak - hosszú szünet - Nem bántottak, de az a zsongás…Megőrültem volna?
- Dehogy is, Elena. Minden rendben lesz. Holnap első dolgunk lesz, hogy megkeressük Bonnie-t és megkérdezzük tőle, hogy mi történhetett, rendben? – néma bólintás volt a válasz- Akkor most szépen felmegyünk a szobámba, lezuhanyozunk és szépen alszunk és próbáljuk elfelejteni ezt az egész napot. Rendben?
- Mondd…tényleg…én..tényleg…
- Igen – nem kellett kimondania, hogy tudjam mire gondol. Nem akarta elhinni, hogy tényleg vámpír lett – De ezt is megbeszéljük holnap. Most gyere.
Damon naplója, 10. rész:
A következő nap első fele azzal telt, hogy elmagyaráztam neki mivel jár a vámpír lét és hogy hogyan lehet túl esni a kezdeti nehézségeken. Elena egész könnyen vette az utasításokat, volt ahol kérdezett, de amúgy egész csendben és türelemmel hallgatott végig. De volt egy pont, ahol megálljt kért.
- Damon...láttad amit én? Tegnap este?
- Nem. Ezt is meg szerettem volna ké...
A következő nap első fele azzal telt, hogy elmagyaráztam neki mivel jár a vámpír lét és hogy hogyan lehet túl esni a kezdeti nehézségeken. Elena egész könnyen vette az utasításokat, volt ahol kérdezett, de amúgy egész csendben és türelemmel hallgatott végig. De volt egy pont, ahol megálljt kért.
- Damon...láttad amit én? Tegnap este?
- Nem. Ezt is meg szerettem volna ké...
rdezni, hogy konkrétan mit láttál.
- Egy...vagyis több..átlátszó alakot. Felismertem őket, Damon. Anyáék, Victoria..mindenki akit ismertem és halott. És olyanok is voltak akiket nem ismertem. De egyértelműen mondani akartak valamit.
- Itt az ideje, hogy elmenjünk Bonnie barátnőnkhöz. Biztos van valami hókusz-pókusz könyve ami megemlíti, hogy ezek mik. De nagy valószínűséggel szellemek.
Úton Bonniehoz, nem sokat beszéltünk Elenával. Leginkább a gondolataiba mélyedve gubbasztott az anyósülésen. Én nem is zavartam. Így is elég kérdés merült fel bennem. Nehéz volt higgadtnak maradnom, de nem akartam Elenát még jobban terhelni. Mikor befordultam Bonnie hídjára egy különös érzés fogott el.
- Te is érezted? - kérdezte útitársam.
- Igen, egész furcsa volt. Na mindegy, menjünk be.
- Damon? Elena? Mit kerestek itt? Valami baj van?
- Én csak akkor jövök ha baj van, nem jöttél még rá? - üdvözöltem házi boszinkat.
- Én is örülök, hogy látlak Damon. Elena, mesélj. Tudom hogy van valami - és Elena 2 órán keresztüli szóáradata betöltötte az egész házat. Én már nem tudtam mit csináljak.
- Gyere. Tudok egy könyvet amiben talán benne lehet a megoldás vagy a magyarázat - mint a filmekben egy poros, ősöreg könyvet vett elő az egyik polcról és belelapozott - Itt is van.!
"..Abban az esetben, ha a hasonmás vérfarkassá vagy vámpírrá változik, elsődleges képessége előjön, ez a túlvilággal való kapcsolat. Ez az első napokban következik be. A hasonmásnak meg kell tanulni, hogyan zárhatja ki a szellemeket. Kis idő múlva új képességekre lesz képes ezek a más ember szemén keresztül látás."
- Ezt hogy érti?
- Úgy, hogy az én szememen keresztül látod a világot. Nem, Bonnie?
- De, valami olyasmi.
- Remek...
- Egy...vagyis több..átlátszó alakot. Felismertem őket, Damon. Anyáék, Victoria..mindenki akit ismertem és halott. És olyanok is voltak akiket nem ismertem. De egyértelműen mondani akartak valamit.
- Itt az ideje, hogy elmenjünk Bonnie barátnőnkhöz. Biztos van valami hókusz-pókusz könyve ami megemlíti, hogy ezek mik. De nagy valószínűséggel szellemek.
Úton Bonniehoz, nem sokat beszéltünk Elenával. Leginkább a gondolataiba mélyedve gubbasztott az anyósülésen. Én nem is zavartam. Így is elég kérdés merült fel bennem. Nehéz volt higgadtnak maradnom, de nem akartam Elenát még jobban terhelni. Mikor befordultam Bonnie hídjára egy különös érzés fogott el.
- Te is érezted? - kérdezte útitársam.
- Igen, egész furcsa volt. Na mindegy, menjünk be.
- Damon? Elena? Mit kerestek itt? Valami baj van?
- Én csak akkor jövök ha baj van, nem jöttél még rá? - üdvözöltem házi boszinkat.
- Én is örülök, hogy látlak Damon. Elena, mesélj. Tudom hogy van valami - és Elena 2 órán keresztüli szóáradata betöltötte az egész házat. Én már nem tudtam mit csináljak.
- Gyere. Tudok egy könyvet amiben talán benne lehet a megoldás vagy a magyarázat - mint a filmekben egy poros, ősöreg könyvet vett elő az egyik polcról és belelapozott - Itt is van.!
"..Abban az esetben, ha a hasonmás vérfarkassá vagy vámpírrá változik, elsődleges képessége előjön, ez a túlvilággal való kapcsolat. Ez az első napokban következik be. A hasonmásnak meg kell tanulni, hogyan zárhatja ki a szellemeket. Kis idő múlva új képességekre lesz képes ezek a más ember szemén keresztül látás."
- Ezt hogy érti?
- Úgy, hogy az én szememen keresztül látod a világot. Nem, Bonnie?
- De, valami olyasmi.
- Remek...
Itt egy rész, amelyet Elena írt:
Damon naplója kitudja hányadik nap. Elena vagyok, és elbújtam a padláson Damon naplójával, hogy én is írjak valamit. Tudjátok milyen rossz hasonmásnak lenni? Mikor mindenki egy gonosz vámpírt lát benned, vagy az exbarátnőjét? Marha jó érzés mondhatom. Mintha nem lett volna elég emberként, most még vámpírrá is változtam. Jó tök szuper lehet számotokra, hogy örök él...
Damon naplója kitudja hányadik nap. Elena vagyok, és elbújtam a padláson Damon naplójával, hogy én is írjak valamit. Tudjátok milyen rossz hasonmásnak lenni? Mikor mindenki egy gonosz vámpírt lát benned, vagy az exbarátnőjét? Marha jó érzés mondhatom. Mintha nem lett volna elég emberként, most még vámpírrá is változtam. Jó tök szuper lehet számotokra, hogy örök él...
et,
villámlépés (én csak így mondom a futást), szuper érzékszervek. Igen,
jók, de az elején? Mást nem akarsz csak vért inni. Elönt a vér utáni
vágy, a vadászösztön. Borzalmas. Nem ismersz magadra, egy teljesen sötét
oldalad mutatkozik meg. És ennek tetejébe még mi van? Szellemeket
kezdtem el látni, mondhatom marha jó. De hát ha már egy vámpíroktól
hemzsegő városban él az ember..izé akarom mondani vámpír, akkor hozzá
kell szoknia. Vérfarkas,borszorkány,vámpír…é
- Klaus!
Damon naplója 11.rész
Elena ír: Amint ott állt előttem Klaus, a maga gonosz kinézetével,
megfagyott a vér az ereimben. Levegő után kezdtem kapkodni. Mi ez az
érzés? Félelem? Mintha a lelkembe látna, hatalmas ereje lehet.
- Elena Gilbert vagy mondjam inkább, hogy a hasonmás? – hangja mélyen csengett a helységben. Nem hiszem, hogy tudja, hogy vámpír vagyok. Mint rájöttem, nekem nem lesz vörös a sze...
.folyamat...3-4 napig tart..." Damon elvesztette a vámpír erejét?? Istenem! Lehetséges lenne? Tehát ezért titkolózott annyit...Miért nem mondta el??
- Elena Gilbert vagy mondjam inkább, hogy a hasonmás? – hangja mélyen csengett a helységben. Nem hiszem, hogy tudja, hogy vámpír vagyok. Mint rájöttem, nekem nem lesz vörös a sze...
mem, mint a többieknek (habár az elején az volt) és nincs szükségem olyan sok vérre.
- Ha jól sejtem, te vagy Klaus.
- Jól informált vagy. Igen, a nevem Klaus, egy ősivámpír. Félelmetes mennyire hasonlítasz Katherinre.
- Mi a célod velem?
- Hogy mi a célom? Oly egyszerű rá a válasz kedvesem: a véredre van szükségem.
- Miért?
- Nem is tiltakozol? Ez tetszik – tett felém pár lépést.
- Ne érj hozzám!
- Elena, mi történik ott fent? – Damon kiabált fel a nappaliból.
- Semmi, csak… egy patkány. De már elment.
- Felmegyek!
- Nem kell.
- Akár együtt működsz, akár nem én meg fogom kaparintani a véredet Elena. A sorsod elől úgysem menekülhetsz. A hasonmásnak meg kell halnia. Ezt sose felejtsd el!
Amint kimondta, eltűnt. Épp abban a pillanatban ért fel Damon. Nem igazán értette a helyzetet és egyszer csak nagyon elkezdett nézni rajtam. Nem tudtam, hogy mit néz, és ekkor jutott eszembe, hogy a kezembe van a toll és a napló. Nevetve rádobtam őket az asztalra, mintha mi sem történt volna, de ő felvette és elkezdte olvasni.
Damon írja: Kedves naplóm! Most már a tulajdonosod, Damon Salvatore ír. Remélem nem írt tele mindenféle csajos dologgal. Soha többé nem hagylak elől. Holnap első dolgom lesz, hogy veszek Elenának egy naplót. Nehogy már az én naplómba kezdjen el írni. Egy kapcsolatban is vannak határok. Ahjj..totál ki vagyok akadva…Istenem…De hát…ha két ember szereti egymást,akkor a titkaikat is meg kell osztaniuk egymással. Na, de most megyek és megbüntetem Elenát ezért a cselekedetéért ;)
- Ha jól sejtem, te vagy Klaus.
- Jól informált vagy. Igen, a nevem Klaus, egy ősivámpír. Félelmetes mennyire hasonlítasz Katherinre.
- Mi a célod velem?
- Hogy mi a célom? Oly egyszerű rá a válasz kedvesem: a véredre van szükségem.
- Miért?
- Nem is tiltakozol? Ez tetszik – tett felém pár lépést.
- Ne érj hozzám!
- Elena, mi történik ott fent? – Damon kiabált fel a nappaliból.
- Semmi, csak… egy patkány. De már elment.
- Felmegyek!
- Nem kell.
- Akár együtt működsz, akár nem én meg fogom kaparintani a véredet Elena. A sorsod elől úgysem menekülhetsz. A hasonmásnak meg kell halnia. Ezt sose felejtsd el!
Amint kimondta, eltűnt. Épp abban a pillanatban ért fel Damon. Nem igazán értette a helyzetet és egyszer csak nagyon elkezdett nézni rajtam. Nem tudtam, hogy mit néz, és ekkor jutott eszembe, hogy a kezembe van a toll és a napló. Nevetve rádobtam őket az asztalra, mintha mi sem történt volna, de ő felvette és elkezdte olvasni.
Damon írja: Kedves naplóm! Most már a tulajdonosod, Damon Salvatore ír. Remélem nem írt tele mindenféle csajos dologgal. Soha többé nem hagylak elől. Holnap első dolgom lesz, hogy veszek Elenának egy naplót. Nehogy már az én naplómba kezdjen el írni. Egy kapcsolatban is vannak határok. Ahjj..totál ki vagyok akadva…Istenem…De hát…ha két ember szereti egymást,akkor a titkaikat is meg kell osztaniuk egymással. Na, de most megyek és megbüntetem Elenát ezért a cselekedetéért ;)
Damon naplója, 12. rész:
Miután megbüntettem Elenát, visszaolvastam naplót. Érdekes. Ki az a
Klaus és mit akar tőle? Ahogy olvastam Klaus nem tudja, hogy Elena
vámpír. Ez jó, ebből még előnyt kovácsolhatunk. Mikor megemlítettem
Elenának ezt a dolgot, inkább kerülte a témát. Nem erőltettem, amíg nem
tudok meg valami újat, addig hanyagolom én is a témát. Egyre több zűr
van. Stefan is felütötte a fej...
Damon naplója,13.rész:
Elena naplója: Kaptam egy levelet Klaustól.
"..Drága Elena! Nagyon kérlek gondold át amit beszéltünk. Nagyon szeretném a véredet. Remélem hamarosan látjuk egymást. Az iskola bálon mindenképp. Töltsd hasznosan utolsó napjaid.
Csókol: a Te drága Klausod". Te mit éreznél ha egy ilyen levelet kapnál, miszerint a legjobban várt nap, az iskolabál napja lesz az utolsó napod? Megmon
ét.
Nem hagyhatom, hogy Elena közelébe kerüljön. Egy ekkora pöcs (már
megbocsáss bratyó) nem érdemli meg ezt a lányt. Most épp az ebédet
csináljuk. Jeremy jön át. Igen, jól hallottátok. Jeremy. Reggel felhívta
Elenát, hogy Jenna mit tudom én mit csinál a lényeg, hogy nálunk akar
kajálni. Kíváncsi vagyok milyen jelenetet fog rendezni. Én főztem egy
kis sült krumplit, mellé marhahúst, Elena meg egy kis levest. Eddig ha
találkoztam Jeremyvel a Grillben csak köszönt aztán elfordította a
fejét. Na már itt is van.
- Hali!
-Jeremy! - borult a nyakába Elena - Úgy hiányoztál!
-Hello Jer'! Gyere be. Mit iszol? Egy kis whiske? Vagy Jeam Bean?
-Ebben a sorrendben - elég vidám a srác, szóval remélem jóban leszünk, már csak a nővére miatt is.
-Mesélj mi újság otthon?
-Semmi extra. Csak a szokásos unalom.Jenna még mindig csesztet minden hülyeségért.
-És..a drogra nem szoktál vissza?
-Elena, miért nem hagyod már békén? Szerintem elég nagyfiú már ahhoz, hogy vigyázzon magára és tudja mit akar. Ha szív, hadd szívjon majd beledöglik, de az ő élete ne szólj bele - miután kimondtam mindketten rám meredtek. Jeremy megdöbbent de örült hogy megvédtem. Elena...te jó ég...most látni igazán, hogy vámpír.
-Te utolsó szemétláda! Hogy mondhatsz ilyet a testvéremről? Te lehet, hogy nem aggódsz érte, de azért tudhatnád, hogy milyen súlya van a szavaidnak. Bunkó vagy.
-Lehet, hogy bunkó vagyok, de én nem azért vagyok, hogy Jeremy őrangyala legyek és különben is. Én csak az igazat mondtam. Az ő élete, ne szólj bele. Nincs igazam Jeremy?
-De...teljes mértékben igazad van. De nem szívok. Már nem. Csak cigizek - Jeremy a szóváltásunk alatt egyikünkről a másikra nézett - Ismeritek Klaust? Stefan egyik haverja. Nagyon jó fej. Tegnap átjött hozzánk, téged keresett. Ja, és hagyott egy üzenetet. Tessék itt van.
"..Drága Elena! Nagyon kérlek gondold át amit beszéltünk. Nagyon szeretném a véredet. Remélem hamarosan látjuk egymást. Az iskola bálon mindenképp. Töltsd hasznosan utolsó napjaid.
Csókol: a Te drága Klausod"
- Hali!
-Jeremy! - borult a nyakába Elena - Úgy hiányoztál!
-Hello Jer'! Gyere be. Mit iszol? Egy kis whiske? Vagy Jeam Bean?
-Ebben a sorrendben - elég vidám a srác, szóval remélem jóban leszünk, már csak a nővére miatt is.
-Mesélj mi újság otthon?
-Semmi extra. Csak a szokásos unalom.Jenna még mindig csesztet minden hülyeségért.
-És..a drogra nem szoktál vissza?
-Elena, miért nem hagyod már békén? Szerintem elég nagyfiú már ahhoz, hogy vigyázzon magára és tudja mit akar. Ha szív, hadd szívjon majd beledöglik, de az ő élete ne szólj bele - miután kimondtam mindketten rám meredtek. Jeremy megdöbbent de örült hogy megvédtem. Elena...te jó ég...most látni igazán, hogy vámpír.
-Te utolsó szemétláda! Hogy mondhatsz ilyet a testvéremről? Te lehet, hogy nem aggódsz érte, de azért tudhatnád, hogy milyen súlya van a szavaidnak. Bunkó vagy.
-Lehet, hogy bunkó vagyok, de én nem azért vagyok, hogy Jeremy őrangyala legyek és különben is. Én csak az igazat mondtam. Az ő élete, ne szólj bele. Nincs igazam Jeremy?
-De...teljes mértékben igazad van. De nem szívok. Már nem. Csak cigizek - Jeremy a szóváltásunk alatt egyikünkről a másikra nézett - Ismeritek Klaust? Stefan egyik haverja. Nagyon jó fej. Tegnap átjött hozzánk, téged keresett. Ja, és hagyott egy üzenetet. Tessék itt van.
"..Drága Elena! Nagyon kérlek gondold át amit beszéltünk. Nagyon szeretném a véredet. Remélem hamarosan látjuk egymást. Az iskola bálon mindenképp. Töltsd hasznosan utolsó napjaid.
Csókol: a Te drága Klausod"
Damon naplója,13.rész:
Elena naplója: Kaptam egy levelet Klaustól.
"..Drága Elena! Nagyon kérlek gondold át amit beszéltünk. Nagyon szeretném a véredet. Remélem hamarosan látjuk egymást. Az iskola bálon mindenképp. Töltsd hasznosan utolsó napjaid.
Csókol: a Te drága Klausod". Te mit éreznél ha egy ilyen levelet kapnál, miszerint a legjobban várt nap, az iskolabál napja lesz az utolsó napod? Megmon
dom őszintén: én totál beparáztam. Mikor élhetnék végre normális életet? Ja, bocs, már egy jó ideje nem azt élek. Mióta is? Mióta megtudtam, hogy hasonmás vagyok, vámpírok hemzsegnek a városban, ó, és a legfontosabbat majdnem kihagytam: amióta vámpír lettem. Mintha nem lenne elég az, hogy 17 éves tini vagyok, akinek a legnagyobb problémájának annak kéne lennie, hogy milyen ruhát vegyen fel az iskola bálra. Ma itt ebédelt Jeremy. Ő adta át a levelet, és kicsit felhúztam magam. Megkérdeztem Jeremytől, hogy leállt e a szívással. Erre Damon olyanokat mondd, hogy ha szív is az ő baja majd belehal aztán rájön. És még neki állt feljebb! Te érted ezt? Mert én már semmit se tudok. Itt vannak ezek a szellemek is. Ha nem figyelek ismét előjönnek. Huh...most hogy kiírtam a dühöt elmegyek fürödni. Damonnak pedig hálát adok ezért a naplóért.
Damon naplója: Hát, ma nem sokat írok. Elenának majdnem adnom kellett egy Pamper's-t mert annyira megijedt. Mondjuk nem is csodálom egy ilyen nap után. Szegényemnek nagyon sok minden jött össze. Ahogy látom most ő is naplót ír. Jó ötlet volt. A déli összeveszésünk óta nem nagyon szóltunk egymáshoz. Az tény és való, hogy megbántott...de hát ez van. Damon a faszagyerek és kibír mindent. Vettem ma egy kis whiskeyt és vodkát. A Jack Daniel'st épp most iszom és már alig bírok írni. Hm..jut eszembe. Régen ittam vért. Habár...amióta ittam Sage véréből...nagyon furcsán érzem magam. Nem kívánom a vért. És hamarabb fáradok. A futásom is lassabb. Mintha kezdenék emberré válni. Ami persze lehetetlen. Majd beszélek a háziboszinkkal. Neki annyi poros és régi könyve van, biztos van benne valami arról, hogy mi történik egy vámpírral, ha iszik egy másik vámpír véréből.
Damon naplója, 14. rész:
Damon naplója: Hát ez kész. Elégé ledöbbentem. Na, de hogy értsd mire gondolok, elmesélem mi történt. Mint azt tudod, egyre rosszabbul vagyok. Gyengülök. Így hát elmentem kedvenc háziboszimhoz, Bonniehoz. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet és megkértem, hogy hókusz-pókuszoljon valamit. Erre jött a bölcsességével, hogy nem lehet mindent varázslattal megoldani. Mondtam, hog
Damon naplója: Hát, ma nem sokat írok. Elenának majdnem adnom kellett egy Pamper's-t mert annyira megijedt. Mondjuk nem is csodálom egy ilyen nap után. Szegényemnek nagyon sok minden jött össze. Ahogy látom most ő is naplót ír. Jó ötlet volt. A déli összeveszésünk óta nem nagyon szóltunk egymáshoz. Az tény és való, hogy megbántott...de hát ez van. Damon a faszagyerek és kibír mindent. Vettem ma egy kis whiskeyt és vodkát. A Jack Daniel'st épp most iszom és már alig bírok írni. Hm..jut eszembe. Régen ittam vért. Habár...amióta ittam Sage véréből...nagyon furcsán érzem magam. Nem kívánom a vért. És hamarabb fáradok. A futásom is lassabb. Mintha kezdenék emberré válni. Ami persze lehetetlen. Majd beszélek a háziboszinkkal. Neki annyi poros és régi könyve van, biztos van benne valami arról, hogy mi történik egy vámpírral, ha iszik egy másik vámpír véréből.
Damon naplója, 14. rész:
Damon naplója: Hát ez kész. Elégé ledöbbentem. Na, de hogy értsd mire gondolok, elmesélem mi történt. Mint azt tudod, egyre rosszabbul vagyok. Gyengülök. Így hát elmentem kedvenc háziboszimhoz, Bonniehoz. Elmeséltem neki, hogy mi a helyzet és megkértem, hogy hókusz-pókuszoljon valamit. Erre jött a bölcsességével, hogy nem lehet mindent varázslattal megoldani. Mondtam, hog
y nekem tök mindegy csak csináljon valamit, mert elé pocsékul érzem magam. Elővett abrakadabra könyvet ( ne kérdezd mi a címe, mert ki nem tudtam volna mondani) és talált egy oldalt ami részletesen leírja, hogy mi történik ilyenkor.
"(...)Ha egy vámpír egy társa véréből iszik pár napra meggyengül, sőt elő fordulhat, hogy 1-2 napra elveszíti természetfeletti erejét, habár nem válik halandóvá, csupán legyengül. Ilyenkor az a teendő,hogy annyi vért kell neki adni, amennyit csak meg tud inni. Másnapra minden ereje visszajön. Ez a folyamat becslések szerint 3-4 napig tart(...)"
Nekem csak ez ragadta meg a figyelmemet. 3-4 nap. Szinte ember leszek. De az kifejezetten teszik, hogy annyi vért iszok amennyit bírok. De mint mindig, most sem hagyott nyugodni a gondolat: mi van ha nem válik be. Mi van, ha attól a sok vértől elkattanik az agyam, és újra ragadozó leszek? Jó, oké most is ember vért iszom, de úgy értem, hogy ölök. Valahol olvastam...egy könyvben...már nem tudom melyikben, hogy ezeket a vámpírokat (akik ölnek evés közben) azokat strigának hívják. Akik meg nem ölnek evés közben azok meg a morák...Érdekes.
Elena naplója: Damon ma elment Bonniehoz és nem akarta, hogy vele menjek. Vajon mit titkolhat? Mi az, amiről én, a barátnője nem tudhatok? Van egy olyan érzésem, hogy történt valami. Meg kell tudnom. Miután elhajtott a kocsival és utána eredtem. Persze úgy tettem, mint aki edzeni indul és másik irányba kezdtem el futni, de azt nem tudta, hogy én tudok egy rövidebb utat Bonnie házához. Pár utcányi futás után már ott is voltam. Csak pár szót hallottam. "meggyengül....1-2 nap...halandóvá...vér...inni..
"(...)Ha egy vámpír egy társa véréből iszik pár napra meggyengül, sőt elő fordulhat, hogy 1-2 napra elveszíti természetfeletti erejét, habár nem válik halandóvá, csupán legyengül. Ilyenkor az a teendő,hogy annyi vért kell neki adni, amennyit csak meg tud inni. Másnapra minden ereje visszajön. Ez a folyamat becslések szerint 3-4 napig tart(...)"
Nekem csak ez ragadta meg a figyelmemet. 3-4 nap. Szinte ember leszek. De az kifejezetten teszik, hogy annyi vért iszok amennyit bírok. De mint mindig, most sem hagyott nyugodni a gondolat: mi van ha nem válik be. Mi van, ha attól a sok vértől elkattanik az agyam, és újra ragadozó leszek? Jó, oké most is ember vért iszom, de úgy értem, hogy ölök. Valahol olvastam...egy könyvben...már nem tudom melyikben, hogy ezeket a vámpírokat (akik ölnek evés közben) azokat strigának hívják. Akik meg nem ölnek evés közben azok meg a morák...Érdekes.
Elena naplója: Damon ma elment Bonniehoz és nem akarta, hogy vele menjek. Vajon mit titkolhat? Mi az, amiről én, a barátnője nem tudhatok? Van egy olyan érzésem, hogy történt valami. Meg kell tudnom. Miután elhajtott a kocsival és utána eredtem. Persze úgy tettem, mint aki edzeni indul és másik irányba kezdtem el futni, de azt nem tudta, hogy én tudok egy rövidebb utat Bonnie házához. Pár utcányi futás után már ott is voltam. Csak pár szót hallottam. "meggyengül....1-2 nap...halandóvá...vér...inni..
Damon naplója, 15. rész:
Miután megtudtam hogy mi van velem hazamentem. Stefan fogadott.
- Damon, beszélnünk kell!
- Nézd Stef', nem vagyok valami jó kedvembe. Egy igen elcseszett napom van, mást nem akarok mint vért szívni és piálni. De mondjad, miben állhatok szolgálatodra?
- Békülni jöttem - elkapott a röhögés.
- Te meg a béke? Két külön fogalom. Olyan távol álltok egymástól mint...az Észak
i és a Déli sark...na, de most komolyan. Mit akarsz tőlem.
- Miért olyan nehéz elhinni? Megváltoztam Damon. Már nem zavar, hogy Elenával jársz.
- Ezt ugye magad se hiszed el? Vicc...komolyan mondom. Hiába minden próbálkozásod. De tudod mit? Rendben. Ha békülni akarsz, rendben. Maradhatsz. Csináld amit jónak látsz nem fog érdekelni. De kérlek fogd már be a pofád. Nagyon idegesítő...aghh - megszédültem és összeestem.
Az ágyamban ébredtem fel. Stefan volt a szobámba. A régi naplóit olvasta. Vajon tényleg megváltozott?
- Hogy vagy bratyó? Mi történt veled?
- Hagyjuk ezt jó?! Csak hozz nekem ide egy csajt akit lecsapolhatok. Vérre van szükségem. Sok sok vérre és jobban leszek.
- Már van is valaki, aki szívesen vállalkozna erre a szerepre, igaz drágám?
- Te??!!!
- Miért olyan nehéz elhinni? Megváltoztam Damon. Már nem zavar, hogy Elenával jársz.
- Ezt ugye magad se hiszed el? Vicc...komolyan mondom. Hiába minden próbálkozásod. De tudod mit? Rendben. Ha békülni akarsz, rendben. Maradhatsz. Csináld amit jónak látsz nem fog érdekelni. De kérlek fogd már be a pofád. Nagyon idegesítő...aghh - megszédültem és összeestem.
Az ágyamban ébredtem fel. Stefan volt a szobámba. A régi naplóit olvasta. Vajon tényleg megváltozott?
- Hogy vagy bratyó? Mi történt veled?
- Hagyjuk ezt jó?! Csak hozz nekem ide egy csajt akit lecsapolhatok. Vérre van szükségem. Sok sok vérre és jobban leszek.
- Már van is valaki, aki szívesen vállalkozna erre a szerepre, igaz drágám?
- Te??!!!
Damon naplója, 16. rész:
Elena naplója: Miután megtudtam, hogy Damon emberré fog változni...futásnak eredtem. Be egyenesen az erdőbe a vízeséshez. Gondolkodnom kellett. Muszáj volt valamit kitalálnom. Már épp sétáltam, mikor találtam egy barlangot. Nyirkos, vizes és sötét volt mint a legtöbb barlang, de volt valami más benne...Ahogy mentem beljebb, a sötétség egyre jobban szertefoszlott és fáklya
Elena naplója: Miután megtudtam, hogy Damon emberré fog változni...futásnak eredtem. Be egyenesen az erdőbe a vízeséshez. Gondolkodnom kellett. Muszáj volt valamit kitalálnom. Már épp sétáltam, mikor találtam egy barlangot. Nyirkos, vizes és sötét volt mint a legtöbb barlang, de volt valami más benne...Ahogy mentem beljebb, a sötétség egyre jobban szertefoszlott és fáklya
fény világította meg a barlang belsejét. Egy kis tó volt a barlangban. Ahogy felnéztem, volt egy rés a barlang mennyezetén ahonnan egy kis fénysugár hatolt be pont a tavacska közepébe. Gyönyörű látvány volt. A fáklyák még varázslatosabb élményt nyújtottak. Ahogy jobban megnéztem a falakat, írásokat találtam rajtuk. Vérrel írták és még friss volt. Valaki van itt. Pánik szerűen rohantam kifelé a barlangból, de ekkor valaki megfogta a vállam.
- Elena, hova hova ez a nagy sietség?
- Katherine?
- Mi olyan meglepő? Valahol nekem is kell bujdosnom, habár ez nem az én rejtekhelyem.
- Akkor kié? És miért vagy itt?
- Hogy kié? A te drágalátos Stefanodé. És látod azokat a neveket? Szerinted kiknek a nevei?
- Ne....Mondd, hogy ez csak valami morbid poén...
- Kislány, úgy nézek én ki, mint aki viccel? Ezek Stefan áldozatainak a nevei. Ó, majdnem elfelejtettem. Damon hogy van?
- Ne csinálj úgy, mintha érdekelne!
- Ribanc! Fogalmad sincs arról, hogy mit meg nem tett Damon azért, hogy a te drága kis életedet megmentse. Megölt egy vérfarkast. Igen, én bíztam meg vele,miután elraboltalak. De ezeket magad is tudod. De azt vajon tudod e, hogy miután Damon megtudta, hogy Sage átváltoztatott, megölte az a vámpírt és ivott a véréből? Durván megkínozta. És nekem elhiheted, nem volt szép látvány. Olyan horrorisztikus, vérengzős, morbid kínzást egyik horrorfilmben sem láttál. Damon teljesen elvadult. És ezek után még van pofád azt mondani, hogy ne csináljak úgy mintha érdekelne? - ekkora már kiabált. Félelmetes volt.
- Sage...Damon ivott a véréből?
- Úgy bizony! Fogalmad sincs mire lenne képes érted Damon, de ahogy hallom, te mást nem csinálsz csak baszogatod. Ha egyszer nem azt mondja amit te szeretnél, már összedől a világ. Ja és Klaus üdvözletét küldi. Azt üzeni, hogy azt a vérvörös ruhát vedd fel az iskolabálra és megkér, hogy táncold el vele a Halál Táncát.
- Elena, hova hova ez a nagy sietség?
- Katherine?
- Mi olyan meglepő? Valahol nekem is kell bujdosnom, habár ez nem az én rejtekhelyem.
- Akkor kié? És miért vagy itt?
- Hogy kié? A te drágalátos Stefanodé. És látod azokat a neveket? Szerinted kiknek a nevei?
- Ne....Mondd, hogy ez csak valami morbid poén...
- Kislány, úgy nézek én ki, mint aki viccel? Ezek Stefan áldozatainak a nevei. Ó, majdnem elfelejtettem. Damon hogy van?
- Ne csinálj úgy, mintha érdekelne!
- Ribanc! Fogalmad sincs arról, hogy mit meg nem tett Damon azért, hogy a te drága kis életedet megmentse. Megölt egy vérfarkast. Igen, én bíztam meg vele,miután elraboltalak. De ezeket magad is tudod. De azt vajon tudod e, hogy miután Damon megtudta, hogy Sage átváltoztatott, megölte az a vámpírt és ivott a véréből? Durván megkínozta. És nekem elhiheted, nem volt szép látvány. Olyan horrorisztikus, vérengzős, morbid kínzást egyik horrorfilmben sem láttál. Damon teljesen elvadult. És ezek után még van pofád azt mondani, hogy ne csináljak úgy mintha érdekelne? - ekkora már kiabált. Félelmetes volt.
- Sage...Damon ivott a véréből?
- Úgy bizony! Fogalmad sincs mire lenne képes érted Damon, de ahogy hallom, te mást nem csinálsz csak baszogatod. Ha egyszer nem azt mondja amit te szeretnél, már összedől a világ. Ja és Klaus üdvözletét küldi. Azt üzeni, hogy azt a vérvörös ruhát vedd fel az iskolabálra és megkér, hogy táncold el vele a Halál Táncát.
Damon naplója, 17.rész:
- Stefan, hogy volt pofád pont őt idehozni?
- Miért? Nem mindegy kit csapolsz meg? Nem kell megölnöd. Csak igyál belőle.
- Nem leszek senki vérszajhája, főleg nem a tiéd, Damon!
- Jenna! Én erről nem tudtam semmit. Az egész Stef' ötlete volt.
- Nem érdekel kinek a nyomorult ötlete volt. Csak engedjetek el!
- Ó, nem akarsz te innen sehová sem menni - Stefan megbűvöl
- Stefan, hogy volt pofád pont őt idehozni?
- Miért? Nem mindegy kit csapolsz meg? Nem kell megölnöd. Csak igyál belőle.
- Nem leszek senki vérszajhája, főleg nem a tiéd, Damon!
- Jenna! Én erről nem tudtam semmit. Az egész Stef' ötlete volt.
- Nem érdekel kinek a nyomorult ötlete volt. Csak engedjetek el!
- Ó, nem akarsz te innen sehová sem menni - Stefan megbűvöl
te Jennát - És most, menj oda Damonhoz, vágd meg magad és a véredet csöpögtesd a szájába.
- A vénámnál jó lesz? - mutatott a csuklójára.
- Tökéletes!
- Jenna! Ne! - kiabáltam, de már a kezében volt a kés. Épp az utolsó pillanatba értem oda. Pár milliméterre az ütőérétől belevágott a csuklójába - A picsába! Stefan! Kinyírlak! Karóba húzlak és úgy felgyújtalak!
- Huh, Damon bevadult. Szánalmas próbálkozás egy olyantól, akinél még egy ember is erősebb.
- Takarodj! - nagy nevetés közepette elhagyta a házat. Jenna felé fordultam - Most hazamész és mindent elfelejtesz, ami itt történt. A csuklódat pedig kösd be és mondd azt, hogy mosogatás közbe belenyúltál a késbe.
- Rendben.
Még egy gond megoldva. Most pedig annyi szintetikus vért ide rakok mellém amennyit csak tudok és megállás nélkül iszom. De előtte azt hiszem lefekszem...
Damon naplója, 18.rész:
Már 2 napja egyfolytában hányinger gyötör és a vér sem segít. Egyre gyengébbnek érzem magam. Már lassan a mosdóig sem bírok kimenni. Elena tegnap itt járt és összevesztünk. Be sem lépett a házba de már letámadott azzal, hogy miért nem mondtam el neki, hogy emberré válok. Én köpni-nyelni nem tudtam, és egyáltalán nem a rosszul léttől. Honnan vette ezt a hülyeséget? Hacsak ne
- A vénámnál jó lesz? - mutatott a csuklójára.
- Tökéletes!
- Jenna! Ne! - kiabáltam, de már a kezében volt a kés. Épp az utolsó pillanatba értem oda. Pár milliméterre az ütőérétől belevágott a csuklójába - A picsába! Stefan! Kinyírlak! Karóba húzlak és úgy felgyújtalak!
- Huh, Damon bevadult. Szánalmas próbálkozás egy olyantól, akinél még egy ember is erősebb.
- Takarodj! - nagy nevetés közepette elhagyta a házat. Jenna felé fordultam - Most hazamész és mindent elfelejtesz, ami itt történt. A csuklódat pedig kösd be és mondd azt, hogy mosogatás közbe belenyúltál a késbe.
- Rendben.
Még egy gond megoldva. Most pedig annyi szintetikus vért ide rakok mellém amennyit csak tudok és megállás nélkül iszom. De előtte azt hiszem lefekszem...
Damon naplója, 18.rész:
Már 2 napja egyfolytában hányinger gyötör és a vér sem segít. Egyre gyengébbnek érzem magam. Már lassan a mosdóig sem bírok kimenni. Elena tegnap itt járt és összevesztünk. Be sem lépett a házba de már letámadott azzal, hogy miért nem mondtam el neki, hogy emberré válok. Én köpni-nyelni nem tudtam, és egyáltalán nem a rosszul léttől. Honnan vette ezt a hülyeséget? Hacsak ne
m....emlékszem, hogy amikor mentem át a Háziboszinkhoz azt mondta, hogy ő elmegy futni. Ugyan nem láttam, hogy merre fut, de van egy másik ösvény is Bonnie házához. Csak nem...Mi van ha meghallotta a beszélgetésünket? Habár amit itt most elmondott nem sok mindent hallott és elég csúnyán félreértette a helyzetet. De amikor elkezdtem neki mondani, hogy mi is történt valójában hallani sem akart a magyarázatomról. Se szó se beszéd nélkül elment a házból. Eltűnt az életemből. 2 napja semmit nem hallottam róla. A telefont vagy nem veszi fel vagy kinyomja. Komolyan kezdek aggódni érte, de jelenlegi állapotomba örülök, hogy ha önállóan zuhanyig eltalálok. Elena, mi van veled??
Damon naplója, 19.rész:
Elena naplója: 2 napja meglátogattam Damont, hogy kérdőre vonjam. Nagyon haragudtam rá. Bonnie nem szerette volna, ha most ilyen állapotban látom Damont, de én nem hagytam magam. Muszáj volt vele beszélnem. Mikor odaértem hozzá és beléptem a szobájába borzalmas látvány fogadott. Damon az ágyon feküdt beesett arccal és sápadt arccal. Nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy meg
Elena naplója: 2 napja meglátogattam Damont, hogy kérdőre vonjam. Nagyon haragudtam rá. Bonnie nem szerette volna, ha most ilyen állapotban látom Damont, de én nem hagytam magam. Muszáj volt vele beszélnem. Mikor odaértem hozzá és beléptem a szobájába borzalmas látvány fogadott. Damon az ágyon feküdt beesett arccal és sápadt arccal. Nem akartam, hogy lássa rajtam, hogy meg
ijedtem ezért rögtön letámadtam azzal, hogy miért nem volt képes elmondani nekem, hogy milyen állapotban van. Mikor elkezdett volna magyarázkodni, hogy nem úgy történt ahogy gondolom, annyira megijedtem a gyenge hangjától, hogy könnyek szöktek a szemembe kirohantam az ajtón.
2 napja nem tudok róla semmit, habár ő folyamatosan hív. Ilyenkor vagy kinyomom vagy hagyom hadd csörögjön. Képtelen vagyok vele beszélni. Képtelen vagyok arra, hogy halljam a hangját. Ha meghallanám eltörne a mécses és csak sírnék. Nem akarom még jobban kedvét venni. Megvárom ameddig felépül és utána tisztázom vele a dolgokat. De azért mindenesetre írok neki egy smst: 'Damon, gyógyulj meg minél előbb és akkor mindent megbeszélünk. Szeretlek'. Miután elküldtem az sms-t , valaki kikapta a kezemből a telefont.
- Már megint te?
- Ejnye cicám, ezen ennyire meg kell lepődni?
- Klaus! Egy hét van az iskolabálig. Nem tudnál addig békén hagyni? Egyáltalán nincs kedvem most veled bájcsevegni. Így is megvan a magam baja.
- Ellent mondasz nekem?
- Mint tudod nem először.
- Ribanc! - megfogta a hajam és rángatni kezdett - Most pedig szépen velem jössz, és imádkozz,hogy Rebekah nővérem megkímélje a te szánalmas Damonod életét.
Damon naplója, 20. rész:
Minden veszni látszott. A testemmel együtt az elmém is gyengült így nehezen tudtam megkülönböztetni a valóságot a látomásoktól. Rebekaht láttam magam előtt. Aranyszőke haja glóriaként zárta körbe angyali arcát. Valami azt súgta, hogy ez valóság, de nem igazán tudtam már. Kedvesen rám mosolygott, majd egy karót villantott meg a kezében és megszólalt.
- Damon, milyen rossz b
2 napja nem tudok róla semmit, habár ő folyamatosan hív. Ilyenkor vagy kinyomom vagy hagyom hadd csörögjön. Képtelen vagyok vele beszélni. Képtelen vagyok arra, hogy halljam a hangját. Ha meghallanám eltörne a mécses és csak sírnék. Nem akarom még jobban kedvét venni. Megvárom ameddig felépül és utána tisztázom vele a dolgokat. De azért mindenesetre írok neki egy smst: 'Damon, gyógyulj meg minél előbb és akkor mindent megbeszélünk. Szeretlek'. Miután elküldtem az sms-t , valaki kikapta a kezemből a telefont.
- Már megint te?
- Ejnye cicám, ezen ennyire meg kell lepődni?
- Klaus! Egy hét van az iskolabálig. Nem tudnál addig békén hagyni? Egyáltalán nincs kedvem most veled bájcsevegni. Így is megvan a magam baja.
- Ellent mondasz nekem?
- Mint tudod nem először.
- Ribanc! - megfogta a hajam és rángatni kezdett - Most pedig szépen velem jössz, és imádkozz,hogy Rebekah nővérem megkímélje a te szánalmas Damonod életét.
Damon naplója, 20. rész:
Minden veszni látszott. A testemmel együtt az elmém is gyengült így nehezen tudtam megkülönböztetni a valóságot a látomásoktól. Rebekaht láttam magam előtt. Aranyszőke haja glóriaként zárta körbe angyali arcát. Valami azt súgta, hogy ez valóság, de nem igazán tudtam már. Kedvesen rám mosolygott, majd egy karót villantott meg a kezében és megszólalt.
- Damon, milyen rossz b
őrben vagy. Hadd segítsek szenvedéseiden és minden fájdalmad elmúlik egy szempillantás alatt. Ne aggódj, csak egy kis fájdalmat fogsz érezni majd magához ölel a sötét és hideg halál.
- Rebekah..?
- Hát tényleg ennyire nem ismersz már meg? - végig simított az arcomon.
- Tényleg te vagy az? És nem csak hallucinálok?
- Én vagyok az Damon - hangja tele volt fájdalommal - Ugyan hallottam, hogy mi történt veled és hogy mennyire rossz állapotban vagy, de erre nem számítottam - kis szünetet tartott,mintha erősen gondolkodna valamin - De ez most nem számít. Így csak még nyugodtabban, lelkiismeret furdalás nélkül fogom átdöfni a karót a szíveden.
- Rebekah, ne... - alíg hallottam a saját hangomat. Minden erőm elhagyott. Védekezni sem volt már időm. Rebekah karja meglendült.
- El a kezekkel Damontól! - nem hittem volna, hogy egyszer Katherine fog megmenteni.
- Mi van te kis szuka? Ki mersz állni egy ősivel szemben?
- Ősi?
- Vagy úgy? Úgy szállsz szembe az ellenségeddel, hogy nem tudod kicsoda is ő? Ez súlyos vétek. Nos, drága Petrova, én egy ősi vámpír vagyok. Én és a fivéreim vagyunk az első vámpírok. Mi vagyunk a legidősebbek és legerősebbek.
- Csak nem...
- De úgy bizony. Klaus a testvérbátyám. Habár ki nem állhatom amiért a saját kezével ölt meg, de ezt most hagyjuk inkább. A lényeg: Damonnak és neked ma meg kell halnotok. Ha jól informált vagyok, akkor Damon és te régen elég közeli kapcsolatban álltatok.
- Ahhoz neked semmi közöd! - Katherine elővillantotta vámpírfogait.
- Még hogy nincs? Édesem, én és Damon régen szerelmesek voltunk egymásba. Már hogy ne lenne közöm az ő dolgaihoz. És most dögölj meg te szajha!
Rávetette magát Katherinere. Ha jól lettem volna még élveztem is volna, hogy két ilyen dögös vámpírcsaj verekszik értem. De ha belegondolok, hogy mindkettő az excsajom és kettejük közül egyik meg akar ölni inkább nem szólok semmit. A fél lakás már romokban hever. Ismét kezdem elveszíteni az eszméletem. A vér sem segít már. Rebekaht és Katherinet már csak homályosan látom. Még egy törött bútor, majd egy hatalmas reccsenés. Valaki vesztett.
Damon naplója, 21.rész:
A világ elsötétült körülöttem. Nem tudom meddig lehettem ájult. A mellkasomban égető fájdalmat éreztem, olyat melyet eddig még sohasem tapasztaltam. Mikor felébredtem teljesen újnak éreztem magam. Minden fájdalmam, minden gyengeségem eltűnt. Csak az aggódásom nem szűnt meg a lányok iránt. Féltettem mindegyikőjüket: Katherint, Rebekaht, de legfőképpen Elenát. Feltápászkodta...
- Rebekah..?
- Hát tényleg ennyire nem ismersz már meg? - végig simított az arcomon.
- Tényleg te vagy az? És nem csak hallucinálok?
- Én vagyok az Damon - hangja tele volt fájdalommal - Ugyan hallottam, hogy mi történt veled és hogy mennyire rossz állapotban vagy, de erre nem számítottam - kis szünetet tartott,mintha erősen gondolkodna valamin - De ez most nem számít. Így csak még nyugodtabban, lelkiismeret furdalás nélkül fogom átdöfni a karót a szíveden.
- Rebekah, ne... - alíg hallottam a saját hangomat. Minden erőm elhagyott. Védekezni sem volt már időm. Rebekah karja meglendült.
- El a kezekkel Damontól! - nem hittem volna, hogy egyszer Katherine fog megmenteni.
- Mi van te kis szuka? Ki mersz állni egy ősivel szemben?
- Ősi?
- Vagy úgy? Úgy szállsz szembe az ellenségeddel, hogy nem tudod kicsoda is ő? Ez súlyos vétek. Nos, drága Petrova, én egy ősi vámpír vagyok. Én és a fivéreim vagyunk az első vámpírok. Mi vagyunk a legidősebbek és legerősebbek.
- Csak nem...
- De úgy bizony. Klaus a testvérbátyám. Habár ki nem állhatom amiért a saját kezével ölt meg, de ezt most hagyjuk inkább. A lényeg: Damonnak és neked ma meg kell halnotok. Ha jól informált vagyok, akkor Damon és te régen elég közeli kapcsolatban álltatok.
- Ahhoz neked semmi közöd! - Katherine elővillantotta vámpírfogait.
- Még hogy nincs? Édesem, én és Damon régen szerelmesek voltunk egymásba. Már hogy ne lenne közöm az ő dolgaihoz. És most dögölj meg te szajha!
Rávetette magát Katherinere. Ha jól lettem volna még élveztem is volna, hogy két ilyen dögös vámpírcsaj verekszik értem. De ha belegondolok, hogy mindkettő az excsajom és kettejük közül egyik meg akar ölni inkább nem szólok semmit. A fél lakás már romokban hever. Ismét kezdem elveszíteni az eszméletem. A vér sem segít már. Rebekaht és Katherinet már csak homályosan látom. Még egy törött bútor, majd egy hatalmas reccsenés. Valaki vesztett.
Damon naplója, 21.rész:
A világ elsötétült körülöttem. Nem tudom meddig lehettem ájult. A mellkasomban égető fájdalmat éreztem, olyat melyet eddig még sohasem tapasztaltam. Mikor felébredtem teljesen újnak éreztem magam. Minden fájdalmam, minden gyengeségem eltűnt. Csak az aggódásom nem szűnt meg a lányok iránt. Féltettem mindegyikőjüket: Katherint, Rebekaht, de legfőképpen Elenát. Feltápászkodta...
m
és elkezdtem járkálni a lakásba hátha rátalálok valakire. Elsőnek
Katherint találtam meg. Teste tele volt sérülésekkel és vérrel. Ruhája
el volt szakadva. Más körülmények között beindított volna ez a látvány,
de most...Ha ember lenne nem élné túl. Felvettem a karomba és
felfektettem a kanapéra. Tovább sétáltam, de bár ne tettem volna. Vámpír
létemre elkapott a rosszullét. Az előtér tele volt vérrel. A falak, a
bútorok, a mennyezet. Ennek közepébe Rebekah egy feszületre volt
felszegezve tele sérülésekkel. Aranyszőke haja, mely nemrég még
glóriaként keretezte angyal arcár, most vér áztatta. Ezt biztos, hogy
nem Katherine csinálta. Azonnal leszedtem a feszületről és annyi vért
itattam vele, amennyit csak tudtam. Mikor láttam, hogy kezd magához
térni, visszamentem Katherinehez. Ő már ébren volt.
- Mi történt? - kérdeztem tőle.
- Alaric...
- Mi történt? - kérdeztem tőle.
- Alaric...
Damon naplója,22.rész:
- Alaric... - nyöszörögte Katherine.
- Alaric? De hát, hogy tehette volna ő? Oké, hogy vámpírokra szokott vadászni, de tudja mi a helyzet.
- Ő volt az. Mármint..akárki is volt, de az ő teste volt az. De a viselkedése ... Damon ... amióta élek ilyent még sosem láttam. Félek.
- Nem lesz semmi baj. Először is a legfontosabb, hogy te és Rebekah felépüljetek. A többiért ráérünk u...
- Alaric... - nyöszörögte Katherine.
- Alaric? De hát, hogy tehette volna ő? Oké, hogy vámpírokra szokott vadászni, de tudja mi a helyzet.
- Ő volt az. Mármint..akárki is volt, de az ő teste volt az. De a viselkedése ... Damon ... amióta élek ilyent még sosem láttam. Félek.
- Nem lesz semmi baj. Először is a legfontosabb, hogy te és Rebekah felépüljetek. A többiért ráérünk u...
tána aggódni.
Elena naplója: Klaus totál ki van akadva, hogy Rebekah nem hívta fel őt. Egyre ingerültebb és türelmetlenebb. Azért nem hagyja el a lakást, mert tudja, hogy akkor meg fogok szökni. Még egyszer felhívta, utoljára Rebekaht, aki felvette.
- Rebekah?! Hol a pokolban vagy?
- Nem Rebekah vagyok, Klaus.
- Alaric?
- Ha kedves neked az életed elengeded Elenát. Ha nem, akkor kiírtom az egész családodat. Kezdve Rebekahval. Oh, és majdnem elfelejtettem. Tudod milyen jól néz ki Rebekah egy feszületen? Nagyon fáj a szívem, mert nem öltem meg.
- Rohadnál el a pokolban te utolsó féreg!
- Én nem az utolsó féreg vagyok, hanem az utolsó vámpírvadász. Ezt ne felejtsd el. Gondolkozz el azon, amit mondtam. Viszlát, Klaus.
- NE!!! - Klaus teljesen elkattant. Olyan rombolást végzett, amitől majdnem összedőlt a ház.
Damon naplója, 23. rész:
Miután Rebekah és Katherine összeszedték magukat, kikérdeztem őket.
- Mi történt pontosan? Én csak annyira emlékszem, hogy ti egymásnak estetek és egy hatalmas csattanást hallottam még, mielőtt beájultam volna.
- Miután kidőltél - kezdi Kath' - mi még harcoltunk egymással egy darabig. A szobát mi vertük szét. Aztán a semmiből egy verbénás nyíl döfött keresztül. Gyorsan ki
Elena naplója: Klaus totál ki van akadva, hogy Rebekah nem hívta fel őt. Egyre ingerültebb és türelmetlenebb. Azért nem hagyja el a lakást, mert tudja, hogy akkor meg fogok szökni. Még egyszer felhívta, utoljára Rebekaht, aki felvette.
- Rebekah?! Hol a pokolban vagy?
- Nem Rebekah vagyok, Klaus.
- Alaric?
- Ha kedves neked az életed elengeded Elenát. Ha nem, akkor kiírtom az egész családodat. Kezdve Rebekahval. Oh, és majdnem elfelejtettem. Tudod milyen jól néz ki Rebekah egy feszületen? Nagyon fáj a szívem, mert nem öltem meg.
- Rohadnál el a pokolban te utolsó féreg!
- Én nem az utolsó féreg vagyok, hanem az utolsó vámpírvadász. Ezt ne felejtsd el. Gondolkozz el azon, amit mondtam. Viszlát, Klaus.
- NE!!! - Klaus teljesen elkattant. Olyan rombolást végzett, amitől majdnem összedőlt a ház.
Damon naplója, 23. rész:
Miután Rebekah és Katherine összeszedték magukat, kikérdeztem őket.
- Mi történt pontosan? Én csak annyira emlékszem, hogy ti egymásnak estetek és egy hatalmas csattanást hallottam még, mielőtt beájultam volna.
- Miután kidőltél - kezdi Kath' - mi még harcoltunk egymással egy darabig. A szobát mi vertük szét. Aztán a semmiből egy verbénás nyíl döfött keresztül. Gyorsan ki
húztam,
de nem volt időm regenerálódni, mert sorban jöttek az újabb nyilak.
Rebekahval a nappaliba húzódtunk, de Alaric ekkor már ott volt. Az arca
eltorzult. Alig ismertem rá - Katherine hangja elcsuklott.
- Ezután borzalmas dolog történt. Elkezdett minket verbénával locsolni amitől égett a testünk. Amikor már a földön feküdtünk, az ájulás kerülgetett, Alaric megmarkolta a hajamat és a már felállított feszületre felszegezett..Ahogy láttad, a tenyerembe és a lábamba vasfűvel beáztatott karót szúrt. Ezután ostorral elkezdett ütni. Többre nem emlékszem - Rebekah rezzenéstelen arccal mesélte a saját kínzását, de a könnyeinek akkor sem tudott parancsolni.
- Miután Rebekahval végzett, én következtem. Mivel én nem vagyok ősi, ezért én hamarabb kidőltem. Vasfűvel beáztatott kendővel a szemem és ugyanígy vasfűvel beáztatott lánccal lekötötte a torkomat és a végtagjaimat. Miután nem bírtam mozogni egyfolytában megégette a testemet. Amint enyhült volna a verbéna által okozott fájdalmam levette a kötést és újra beáztatta a láncokat pedig folyamatosan locsolta vele. Nem sokkal ezután elájultam.
-Az az átkozott féreg! Ezért megfizet! Mi a jó franc üthetett belé? Mitől fordult így ki önmagából?
- Ezután borzalmas dolog történt. Elkezdett minket verbénával locsolni amitől égett a testünk. Amikor már a földön feküdtünk, az ájulás kerülgetett, Alaric megmarkolta a hajamat és a már felállított feszületre felszegezett..Ahogy láttad, a tenyerembe és a lábamba vasfűvel beáztatott karót szúrt. Ezután ostorral elkezdett ütni. Többre nem emlékszem - Rebekah rezzenéstelen arccal mesélte a saját kínzását, de a könnyeinek akkor sem tudott parancsolni.
- Miután Rebekahval végzett, én következtem. Mivel én nem vagyok ősi, ezért én hamarabb kidőltem. Vasfűvel beáztatott kendővel a szemem és ugyanígy vasfűvel beáztatott lánccal lekötötte a torkomat és a végtagjaimat. Miután nem bírtam mozogni egyfolytában megégette a testemet. Amint enyhült volna a verbéna által okozott fájdalmam levette a kötést és újra beáztatta a láncokat pedig folyamatosan locsolta vele. Nem sokkal ezután elájultam.
-Az az átkozott féreg! Ezért megfizet! Mi a jó franc üthetett belé? Mitől fordult így ki önmagából?
Damon naplója, 24. rész:
Undorító és beteges dolog, amit Alaric művelt a csajokkal. Hogy történhetett ez? Mi a franc üthetett belé? Muszáj volt kiderítenem. Reggel az első dolgom volt, hogy elmenjek hozzá. Szerencsére otthon találtam.
- Szevasz Damon, mi a helyzet? - köszönt teljesen normálisan.
- Hogy mi a helyzet? Lássuk csak: tegnap elég elvetemült módon megkínoztad Katherint és Rebekaht. És ez
Undorító és beteges dolog, amit Alaric művelt a csajokkal. Hogy történhetett ez? Mi a franc üthetett belé? Muszáj volt kiderítenem. Reggel az első dolgom volt, hogy elmenjek hozzá. Szerencsére otthon találtam.
- Szevasz Damon, mi a helyzet? - köszönt teljesen normálisan.
- Hogy mi a helyzet? Lássuk csak: tegnap elég elvetemült módon megkínoztad Katherint és Rebekaht. És ez
ek után van pofád még megkérdezni, hogy mi a helyzet?
- Na álljunk csak meg egy pillanatra. Mi a büdös francról beszélsz?
- Arról hogy a saját házamban feszületre feszítetted verbénás karókkal Rebekaht és verbénás lánccal megkötözted Katherint. Röviden ennyi.
- Nem tudom miről beszélsz, de én semmi ilyesmit nem tettem. Tegnap este itthon voltam.
- Pedig ők megesküdnének rá, hogy téged láttak. Figyelj, most vagy elmondod hogy tényleg te voltál és kevésbé fog fájni a szenvedésed, vagy tiltakozol és megesküszöm rá, hogy lassú és fájdalmas lesz a halálod. Melyiket választod?
- Damon! Már régóta ismersz és régóta tudom, hogy vámpírok között élek. Nem én tettem. Ha én tettem volna, akkor téged miért nem bántottalak? Jól tudtam, hogy beteg vagy. Akárki is volt az vagy felvette az alakomat vagy nem tudom. De ezt ki kell derítenünk.
- Ajánlom, hogy igazat mondj!
Miután beszéltem Alariccel, hazamentem. Muszáj volt megbizonyosodnom róla, hogy a lányok jól vannak. Most, hogy így belegondolok, mióta lettem én ilyen törődöm típus? Ha jól emlékszem, és mindig az a rosszfiú voltam. Ez így nem okés. Mikor hazaértem egy levelet találtam az asztalon ezzel az üzenettel:
" Damon, köszönjük, hogy elláttál minket, de most mi elhagyjuk a várost egy időre, amíg meg nem oldódik ez a rejtély. Elena keresett beszélni akar veled.
Üdvözlettel: Katherine&Rebekah"
Na most tényleg nevetnem kellett. Mert az, hogy Katherine és Rebekah, a két volt excsajom, azt írja, hogy a mostani csajom kereset...az már vicces. Elena...már piszkosul hiányzik, de annyi minden történt ebben a pár napban, hogy csoda, hogy még egyben vagyok.
- Na álljunk csak meg egy pillanatra. Mi a büdös francról beszélsz?
- Arról hogy a saját házamban feszületre feszítetted verbénás karókkal Rebekaht és verbénás lánccal megkötözted Katherint. Röviden ennyi.
- Nem tudom miről beszélsz, de én semmi ilyesmit nem tettem. Tegnap este itthon voltam.
- Pedig ők megesküdnének rá, hogy téged láttak. Figyelj, most vagy elmondod hogy tényleg te voltál és kevésbé fog fájni a szenvedésed, vagy tiltakozol és megesküszöm rá, hogy lassú és fájdalmas lesz a halálod. Melyiket választod?
- Damon! Már régóta ismersz és régóta tudom, hogy vámpírok között élek. Nem én tettem. Ha én tettem volna, akkor téged miért nem bántottalak? Jól tudtam, hogy beteg vagy. Akárki is volt az vagy felvette az alakomat vagy nem tudom. De ezt ki kell derítenünk.
- Ajánlom, hogy igazat mondj!
Miután beszéltem Alariccel, hazamentem. Muszáj volt megbizonyosodnom róla, hogy a lányok jól vannak. Most, hogy így belegondolok, mióta lettem én ilyen törődöm típus? Ha jól emlékszem, és mindig az a rosszfiú voltam. Ez így nem okés. Mikor hazaértem egy levelet találtam az asztalon ezzel az üzenettel:
" Damon, köszönjük, hogy elláttál minket, de most mi elhagyjuk a várost egy időre, amíg meg nem oldódik ez a rejtély. Elena keresett beszélni akar veled.
Üdvözlettel: Katherine&Rebekah"
Na most tényleg nevetnem kellett. Mert az, hogy Katherine és Rebekah, a két volt excsajom, azt írja, hogy a mostani csajom kereset...az már vicces. Elena...már piszkosul hiányzik, de annyi minden történt ebben a pár napban, hogy csoda, hogy még egyben vagyok.
Damon naplója, 25. rész:
Ma átmentem Elenához és khm...megbeszéltük a dolgokat, ha értitek mire célzok ;). Amikor az Alaric-os sztorit meséltem neki nem lepődött meg. Azt mondta, hogy sejtette, hogy egy ideje van valami Al'al, mivel nagyon sokszor volt ingerült mostanában. Elvittük őt a kórházba hátha tud valaki segíteni, mert ötletünk se volt mi lehetett a gond. Bonnie elutazott pár napra, így ne
Ma átmentem Elenához és khm...megbeszéltük a dolgokat, ha értitek mire célzok ;). Amikor az Alaric-os sztorit meséltem neki nem lepődött meg. Azt mondta, hogy sejtette, hogy egy ideje van valami Al'al, mivel nagyon sokszor volt ingerült mostanában. Elvittük őt a kórházba hátha tud valaki segíteni, mert ötletünk se volt mi lehetett a gond. Bonnie elutazott pár napra, így ne
m tudtuk megkérni hogy
nézze meg a hókusz-pókusz könyvét. Dr. Fell vizsgálta meg. Jenna,
Jeremy, Elena és én addig kint várakoztunk. Mikor kijött az orvosiból
szomorú hírt közölt.
- Mr. Saltzmannak kettős személyisége van. Az egyik az, akit maguk is ismernek. De a másik...nos azt önök is tudják. Ez akkor jön elő amikor életveszélyben van.
És ekkor rájöttünk. Hát persze, hogy is nem gondoltunk erre! Annyiszor halt már meg. Annyiszor csapta be a halált azzal a gyűrűvel. Előbb utóbb mellékhatásai lehetnek. Dr. Fell az egyetlen olyan orvos, aki tud a vámpírok létezéséről.
- Értem. Köszönjük szépen a segítségét.
- Ha elfogadnak tőlem egy tanácsot, nem hagyják őrizetlenül Mr.Saltzmant. Köz- és önveszélyes, ha előtör a másik énje. És ami a legfontosabb: kerülje a vámpírokat. Jó tudom ez most a legnevetségesebb tanács, de akkor úgy fogalmazok. Alaric előtt ne mutassák a vámpír énjüket.
Ezután mindenki hazament. Alaric-et most egy ideig kerülnünk kell Elenával amíg ki nem találunk valamit.
- Mr. Saltzmannak kettős személyisége van. Az egyik az, akit maguk is ismernek. De a másik...nos azt önök is tudják. Ez akkor jön elő amikor életveszélyben van.
És ekkor rájöttünk. Hát persze, hogy is nem gondoltunk erre! Annyiszor halt már meg. Annyiszor csapta be a halált azzal a gyűrűvel. Előbb utóbb mellékhatásai lehetnek. Dr. Fell az egyetlen olyan orvos, aki tud a vámpírok létezéséről.
- Értem. Köszönjük szépen a segítségét.
- Ha elfogadnak tőlem egy tanácsot, nem hagyják őrizetlenül Mr.Saltzmant. Köz- és önveszélyes, ha előtör a másik énje. És ami a legfontosabb: kerülje a vámpírokat. Jó tudom ez most a legnevetségesebb tanács, de akkor úgy fogalmazok. Alaric előtt ne mutassák a vámpír énjüket.
Ezután mindenki hazament. Alaric-et most egy ideig kerülnünk kell Elenával amíg ki nem találunk valamit.
Ügye nem lesz ember?? de nagyon jó ügyi vagy :))
VálaszTörlésa 14. részből minden kiderül. ;) köszönöm szépen <3 :))
VálaszTörlésigen láttam és jó lett most arra leszek kíváncsi , hogy Elena mit mond majd Damonnak a titkáról, hogy titokban kihallgatta őket hát már várom a kövi részt :D
Törlés